Pár éve összerakott egy izgalmas albumot (Absolutely, 2021) egy alkotótárs-kolléga, Dijon számára, közben a kurrens popsztár Kid Laroi-nak is írt már dalt. Most saját dalcsokrával házal. A Two Star & The Dream Police nem csak a terjedelme miatt oly különleges, habár az is figyelemre méltó, hogy a tucatnyi dal elfér a valamivel több mint 33 percnyi lemezidőben. A New Jerseyből származó Mk.gee a takarékosan megformált, mégis teljes élményt nyújtó szerzemények híve, ám a dalonként átlagosan bő két és fél perces időt tökéletesen megtölti tartalommal: 26 évének minden tapasztalata ott az okos dalszövegekben, a hangzás kialakítása pedig egészen különlegessé teszi az egész produkciót. Az általa kitalált roncsolt, lo-fi, a látszólagos hibákkal (glitchekkel) teli, ugyanakkor harmóniáktól duzzadó hangkép folyamatosan bizonytalanságban tartja a hallgatót, aki nem tudja eldönteni, hogy ő került-e hirtelen intoxikált állapotba, és már az érzékei játszanak vele, vagy inkább az alkotó tréfálta-e meg. A megoldás persze az utóbbi: Gordon és a régi bűntársa Dijon, mintha a 70-es, 80-as évek régmúltját meg a közel-jelen zenei emlékeit kezelné súlyos vegyszerekkel. Ugyanakkor sok szeretettel, fura, mégis megkapó gitárhangzással, meleg tónusú szintihangokkal, funky basszusszólamokkal elegyítve, hogy sose legyen kedvünk kiszakadni ebből az éber álomlétből.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
