Pár éve összerakott egy izgalmas albumot (Absolutely, 2021) egy alkotótárs-kolléga, Dijon számára, közben a kurrens popsztár Kid Laroi-nak is írt már dalt. Most saját dalcsokrával házal. A Two Star & The Dream Police nem csak a terjedelme miatt oly különleges, habár az is figyelemre méltó, hogy a tucatnyi dal elfér a valamivel több mint 33 percnyi lemezidőben. A New Jerseyből származó Mk.gee a takarékosan megformált, mégis teljes élményt nyújtó szerzemények híve, ám a dalonként átlagosan bő két és fél perces időt tökéletesen megtölti tartalommal: 26 évének minden tapasztalata ott az okos dalszövegekben, a hangzás kialakítása pedig egészen különlegessé teszi az egész produkciót. Az általa kitalált roncsolt, lo-fi, a látszólagos hibákkal (glitchekkel) teli, ugyanakkor harmóniáktól duzzadó hangkép folyamatosan bizonytalanságban tartja a hallgatót, aki nem tudja eldönteni, hogy ő került-e hirtelen intoxikált állapotba, és már az érzékei játszanak vele, vagy inkább az alkotó tréfálta-e meg. A megoldás persze az utóbbi: Gordon és a régi bűntársa Dijon, mintha a 70-es, 80-as évek régmúltját meg a közel-jelen zenei emlékeit kezelné súlyos vegyszerekkel. Ugyanakkor sok szeretettel, fura, mégis megkapó gitárhangzással, meleg tónusú szintihangokkal, funky basszusszólamokkal elegyítve, hogy sose legyen kedvünk kiszakadni ebből az éber álomlétből.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
