Kedvencem, a Csoportkép oroszlán nélkül (természetes fényben) című előadás végére igencsak foghíjas lett a nézőtér: míg a távozók vélhetően a követhetetlen lassúságot nehezményezték, nekem úgy tűnt, hogy az élet valóságos ritmusa lüktet azokban a hétköznapi állóképekben. Most nyolc férfi alkotó (a rendezőn kívül Fehér Balázs Benő, Laboda Kornél, Egger Géza, Czukor Balázs, Zsótér Sándor, Sipos Balázs, Kiss Rajmund) a Trafó nagyszínpadán nekiállt egy monstrumról szóló monstrumnak, a Moby Dicknek. A színpadkép hasonlóan izgalmas: mintha egy a világirodalom remekeit nagy számban árusító antikváriumot kereszteztek volna az Édenkerttel és egy tábori szállással: férfiak, matracok, takarók és könyvek hevernek műszobanövények erdejében. A férfiak néha zenélnek, de általában beszélnek, pontosabban szövegeket mondanak a Moby Dickből meg innen-onnan: az egyik szereplő például John Berryman amerikai költőt testesíti meg a Pequod fedélzetén.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
