Ez a kötet azonban nem feltétlenül azokat szólítja meg, akik babérkoszúra vagy az életük regénybe öntésére vágynak. A tíz fejezet tíz műalkotásra vagy természeti jelenségre csodálkozik rá, és vezet rá minket is arra, hogy azok kapcsán magunkba nézzünk, vagy megmozgassuk a fantáziánkat. Messzire visznek a jól kiválasztott képek, idézetek vagy szövegek: egy-egy erős témát járnak körül úgy, hogy a befogadó szabadságát mindvégig meghagyva csak sorvezetőt adnak a saját gondolatainknak.
Személyiségfejlesztő írásgyakorlatok – mondja az alcím, és valóban, a jobb önkifejezésben, a részletek felfedezésében és a gondolataink árnyaltabb kifejezésében segítenek a jól követhető példák. Egy fejezet a mítoszok mentén hív saját világ teremtésére, egy másik egy kő vizsgálata kapcsán a személyiségünk rétegeit kezdi el lebontani. Lesznai Annától Banksyn át a bestiáriumokig sorakoznak a gondolati startkövek. Ami a legnagyobb erőssége a könyvnek, hogy artikulálni tanít: a nehezen körvonalazható érzések, nyugtalanító feszültségek miértjére kérdez rá, és ad olyan támpontokat, ahonnan a szavainkat, a legpontosabb kifejezéseinket „lehívhatjuk”. Az egyik legszebb fejezet „a másra figyelés művészetét” mutatja be, a félrefigyelésről vagy a fókuszváltás lehetőségéről is beszélve. Meditáció írásban, recept egy szellemi-lelki napló vezetéséhez.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
