Visszhang: könyv

Molnár Krisztina Rita: Ilyen kék virágok

Visszhang

Mindig meglep, milyen sokan vesznek részt a kreatívírás-kurzusokon, azaz hogy mennyien szeretnének íróvá válni még ma is, amikor az olvasók száma látványosan fogy.

Ez a kötet azonban nem feltétlenül azokat szólítja meg, akik babérkoszúra vagy az életük regénybe öntésére vágynak. A tíz fejezet tíz műalkotásra vagy természeti jelenségre csodálkozik rá, és vezet rá minket is arra, hogy azok kapcsán magunkba nézzünk, vagy megmozgassuk a fantáziánkat. Messzire visznek a jól kiválasztott képek, idézetek vagy szövegek: egy-egy erős témát járnak körül úgy, hogy a befogadó szabadságát mindvégig meghagyva csak sorvezetőt adnak a saját gondolatainknak.

Személyiségfejlesztő írásgyakorlatok – mondja az alcím, és valóban, a jobb önkifejezésben, a részletek felfedezésében és a gondolataink árnyaltabb kifejezésében segítenek a jól követhető példák. Egy fejezet a mítoszok mentén hív saját világ teremtésére, egy másik egy kő vizsgálata kapcsán a személyiségünk rétegeit kezdi el lebontani. Lesznai Annától Banksyn át a bestiáriumokig sorakoznak a gondolati startkövek. Ami a legnagyobb erőssége a könyvnek, hogy artikulálni tanít: a nehezen körvonalazható érzések, nyugtalanító feszültségek miértjére kérdez rá, és ad olyan támpontokat, ahonnan a szavainkat, a legpontosabb kifejezéseinket „lehívhatjuk”. Az egyik legszebb fejezet „a másra figyelés művészetét” mutatja be, a félrefigyelésről vagy a fókuszváltás lehetőségéről is beszélve. Meditáció írásban, recept egy szellemi-lelki napló vezetéséhez.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.