Visszhang: film

Motorosok

  • SzSz
  • 2024. június 26.

Visszhang

„Meg kéne ölnöd, hogy levedd a dzsekimet” – búgja Austin Butler whiskyt kortyolgatva, amikor két marcona alak a bandajelét meglátva beleköt.

A színész olyan mértékben eggyé vált korábbi Elvis-szerepével, hogy még az akcentusa is megváltozott – a Motorosokban is úgy néz, beszél és jár, mint a Király. Ő Benny, akiről az utolsó jelenetig sem tudunk meg többet, mint ami első ránézésre nyilvánvaló: nehézfejű, vad és bármit megtenne a Vandálok nevű motoros csapatáért. De mi történik akkor, ha az imádott idea – egy banda, maga a szabadság, esetleg Amerika – romlásnak indul?

Jeff Nichols rendezőt Danny Lyndon ikonikus fotóalbuma inspirálta; nem csoda tehát, ha a Motorosok valóban olyan, mint egy megzenésített képeslap: a chopperektől kezdve a mocskos bőrkabátokon át a szakállakon lecsurgó piáig minden külsőség a helyén van; szinte érezni a benzin, a cigaretta és a mocskos macsó férfiak szagát; csak épp senkinek és semminek nincs valódi mélysége. A forgatókönyv helyett a veretes szereplőgárda dolga lenne élettel megtöl­teni a figurákat, s Butler mellett Jodie Comer és Tom Hardy is becsülettel teszi a dolgát. Előbbi alakítja Benny kedvesét, akinek Scorsese-inspirálta narrációja keretezi a sztorit; utóbbi pedig Johnnyt, aki egyik pillanatban még Brandót nézi a tévében, a másikban pedig megalapítja a Vandálokat – nagyjából minden fordulat ilyen keresetlenül pöfög elő. A tagok először csak motorral versenyeznek, majd bűnbeesésükből és tragédiáikból az amerikai hősmítosz hattyúdala kerekedik – mindezt sokszor láttuk már jobban megálmodni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.