Visszhang: színház

Nádas Péter: Saját halál

Visszhang

Saját 1993-as klinikai halálélményéről számol be Nádas Péter 2004-es írása.

Három évtizede megállt a szíve, és három és fél percre (a fogalmaink szerint) megszűnt létezni, vagy legalábbis valami egészen különös történt vele.

A mű az ehhez vezető utat, a halál közelségének észlelését, bekövetkeztét, majd a visszatérést taglalja. A magyar színházi közegben többnyire nem túl kreatív módon, kényszerből választják a felolvasószínház műfaját, szemben például a német hagyományokkal. A leginkább német nyelvterületen dolgozó Dömötör András rendezésében a tartalom és a forma párosítása magától értetődőnek tűnik. A szöveget a rendező három hangon szólaltatja meg Fullajtár Andreával, Ötvös Andrással és Hegedűs D. Gézával. Ennek miértjére sajnos nem derül fény, de a színészek remek előadásában a szöveg szinte letaglózza a hallgatóságot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.