Nagy Emma együttese hat éve tűnt fel egyéni hangjával, álomittas, hol vad, hol megfoghatatlanul sejtelmes dalaival, amelyekben könnyedén keverednek a klasszikus jazz, az art rock, a metál, az elektronikus zene és az ambient stílusjegyei. Három nagylemezük van, a Synced című legutóbbit a svájci Unit Records kiadó dobta piacra.
Az énekes szokatlanul kanyargó dallamvilága, lebegő, introvertált énekstílusa és szégyenlős színpadi perszónája ne tévesszen meg senkit: ezek a fiatalok tudják, hogy mit akarnak. Nagy Emma is – aki mintha Pallas Athénéként, teljes fegyverzetben lépett volna elő pár évvel ezelőtt (még akkor is, ha ez a fegyver mindössze egy mikrofon) –, meg a hangszeresek is, generációjuk kiemelkedő játékosai. Olykor Cseh Péter gitáros vezeti a csapatot, máskor Oláh Krisztián, de Klausz Ádám aszimmetrikus groove-jai és Dénes Ábel bőgője kell ahhoz, hogy az egész egységbe rendeződjön. A végeredmény sokszor egészen eksztatikus, de arra ne számítson senki, hogy az angol szöveget érteni fogja.
A Müpában elhangoztak azok a dalok is, amelyeket régóta ismernek az együttes rajongói (pl. a This Won’t Last), és néhány új szerzemény a tavalyi, Return című EP-ről (Why Love). A koncert vége felé a brit szaxofonos-rapper, Soweto Kinch csatlakozott a kvintetthez, aki rögtönzött rímekkel ellenpontozta volna a befelé forduló Nagy Emmát. Végül a zárkózottak nyertek.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
