Visszhang: koncert

Nagy Emma Quintet

Visszhang

A fiatal jazzötös talányos zenéje nem lesz mindenki kedvence, de ezek a muzsikusok nem is erre törekszenek.

Nagy Emma együttese hat éve tűnt fel egyéni hangjával, álomittas, hol vad, hol megfoghatatlanul sejtelmes dalaival, amelyekben könnyedén keverednek a klasszikus jazz, az art rock, a metál, az elektronikus zene és az ambient stílusjegyei. Három nagylemezük van, a Synced című legutóbbit a svájci Unit Records kiadó dobta piacra.

Az énekes szokatlanul kanyargó dallamvilága, lebegő, introvertált énekstílusa és szégyenlős színpadi perszónája ne tévesszen meg senkit: ezek a fiatalok tudják, hogy mit akarnak. Nagy Emma is – aki mintha Pallas Athénéként, teljes fegyverzetben lépett volna elő pár évvel ezelőtt (még akkor is, ha ez a fegyver mindössze egy mikrofon) –, meg a hangszeresek is, generációjuk kiemelkedő játékosai. Olykor Cseh Péter gitáros vezeti a csapatot, máskor Oláh Krisztián, de Klausz Ádám aszimmetrikus groove-jai és Dénes Ábel bőgője kell ahhoz, hogy az egész egységbe rendeződjön. A végeredmény sokszor egészen eksztatikus, de arra ne számítson senki, hogy az angol szöveget érteni fogja.

A Müpában elhangoztak azok a dalok is, amelyeket régóta ismernek az együttes rajongói (pl. a This Won’t Last), és néhány új szerzemény a tavalyi, Return című EP-ről (Why Love). A koncert vége felé a brit szaxofonos-rapper, Soweto Kinch csatlakozott a kvintetthez, aki rögtönzött rímekkel ellenpontozta volna a befelé forduló Nagy Emmát. Végül a zárkózottak nyertek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.