Visszhang: koncert

Nagy Emma Quintet

Visszhang

A fiatal jazzötös talányos zenéje nem lesz mindenki kedvence, de ezek a muzsikusok nem is erre törekszenek.

Nagy Emma együttese hat éve tűnt fel egyéni hangjával, álomittas, hol vad, hol megfoghatatlanul sejtelmes dalaival, amelyekben könnyedén keverednek a klasszikus jazz, az art rock, a metál, az elektronikus zene és az ambient stílusjegyei. Három nagylemezük van, a Synced című legutóbbit a svájci Unit Records kiadó dobta piacra.

Az énekes szokatlanul kanyargó dallamvilága, lebegő, introvertált énekstílusa és szégyenlős színpadi perszónája ne tévesszen meg senkit: ezek a fiatalok tudják, hogy mit akarnak. Nagy Emma is – aki mintha Pallas Athénéként, teljes fegyverzetben lépett volna elő pár évvel ezelőtt (még akkor is, ha ez a fegyver mindössze egy mikrofon) –, meg a hangszeresek is, generációjuk kiemelkedő játékosai. Olykor Cseh Péter gitáros vezeti a csapatot, máskor Oláh Krisztián, de Klausz Ádám aszimmetrikus groove-jai és Dénes Ábel bőgője kell ahhoz, hogy az egész egységbe rendeződjön. A végeredmény sokszor egészen eksztatikus, de arra ne számítson senki, hogy az angol szöveget érteni fogja.

A Müpában elhangoztak azok a dalok is, amelyeket régóta ismernek az együttes rajongói (pl. a This Won’t Last), és néhány új szerzemény a tavalyi, Return című EP-ről (Why Love). A koncert vége felé a brit szaxofonos-rapper, Soweto Kinch csatlakozott a kvintetthez, aki rögtönzött rímekkel ellenpontozta volna a befelé forduló Nagy Emmát. Végül a zárkózottak nyertek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.