Visszhang: lemez

New Model Army: Unbroken

Visszhang

Nagyot változott a világ az elmúlt négy évtized alatt, a New Model Army viszont alig valamit.

A Justin Sullivan vezette együttes már az első albumán (Vengeance, 1984) megteremtette a saját univerzumát: baljós hangulatú dalaikban a metál marconasága és a punk dühe keveredett, és az azóta megjelent, nagyrészt egyenletes színvonalú albumaikon is maradtak ennél az esztétikánál. A nálunk is hűséges rajongótáborral rendelkező Sullivanék több mint tíz alkalommal jártak Magyarországon, legutóbb 2022 őszén az A38-on egy maratoni hosszúságú szettel bizonyították, hogy lendületükből mit sem veszítettek az évek során. A most kiadott Unbroken alapján sem tűnik úgy, hogy lassítanának. A 2019-ben megjelent From Here az utóbbi évtized legerősebb NMA-lemeze volt, az új album pedig ehhez hasonlóan erősen indul. A First Summer After/Language/Reload daltrió elég nagy erővel rúgja be az ajtót, és ezek bármelyikének jó esélye van arra, hogy évek múlva is előkerüljenek koncerten. Innentől kezdve van pár kevésbé lebilincselő pillanat: a Cold Windnek remek refrénje van, de kissé rétestésztaként nyúlik a vége felé; az utolsó előtti dal, a zongorás intrótól a katartikus női kórusig jutó Idumea pedig kevéssé működik, pedig az NMA erős szokott lenni a folkos balladákban is, de ezeket leszámítva az Unbroken megállja a helyét a diszkográfiában. Az együttes márciusban ismét Budapestre érkezik, s a magyar közönségnek is bemutatja tizenhatodik nagylemezét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”