Az ember (okkal) kihalófélben lévő műfajokat porolhat le vele, elég hozzá, ha fárasztó, túl jól ismert történetének ezúttal egy nőt állít a közepébe, és máris kész a kiáltvány. Persze lehet ezt jól is csinálni, ahogy a Nancy ül a fűben vagy a The good mothersben láttuk, a Griselda azonban nem egy női maffiatörténetet akar elmesélni, csupán egy elnyűtt férfitörténetet akar újraéleszteni. De mit ne lehetne eladni egy dekoratív gengszterrel, aki egyfajta „köszönjetek a két kis barátomnak” üzletpolitikát folytat?
A pancser maffiafőnök beáldozza feleségét egy adósság kiegyenlítésére, így annak nincs más választása, mint hátrahagyni mindent és menekülni. Griseldának minden vágya, hogy három gyermekével új életet kezdhessen Miamiban, és végleg lezárja a múltat. Lehetőségként ott lenne az árufeltöltői vagy az utazási irodai állás, de ennyire azért nem új életet szeretne, a megszokott életszínvonalnál esze ágában sincs lejjebb adni, egy kilónyi otthonról hozott kokainnal tervez betörni a helyi bizniszbe. És, hogy ez nyilván sikerül majd neki, azt a sorozat eleji Escobar-idézet is beígéri, amelyben a drogbáró Griselda Blancót nevezi meg az egyetlen nőnek, akitől valaha félt.
Kinek milyen ígéretet hordoz a „netflixes gengsztersorozat Sofía Vergarával” kijelentés, olyan élményt fog kapni. Akinek ez a szórakoztatás és izgalom fémjele, az egy vagány, látványos elemekkel tűzdelt produkciót lát, aki pedig az állatorvosi lóra asszociál róla, nos, az sem fog csalódni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
