Visszhang: tévésorozat

Griselda

Visszhang

Micsoda aduász a képernyőre vitt feminizmus.

Az ember (okkal) kihalófélben lévő műfajokat porolhat le vele, elég hozzá, ha fárasztó, túl jól ismert történetének ezúttal egy nőt állít a közepébe, és máris kész a kiáltvány. Persze lehet ezt jól is csinálni, ahogy a Nancy ül a fűben vagy a The good mothersben láttuk, a Griselda azonban nem egy női maffiatörténetet akar elmesélni, csupán egy elnyűtt férfitörténetet akar újraéleszteni. De mit ne lehetne eladni egy dekoratív gengszterrel, aki egyfajta „köszönjetek a két kis barátomnak” üzletpolitikát folytat?

A pancser maffiafőnök beáldozza feleségét egy adósság kiegyenlítésére, így annak nincs más választása, mint hátrahagyni mindent és menekülni. Griseldának minden vágya, hogy három gyermekével új életet kezdhessen Miamiban, és végleg lezárja a múltat. Lehetőségként ott lenne az árufeltöltői vagy az utazási irodai állás, de ennyire azért nem új életet szeretne, a megszokott életszínvonalnál esze ágában sincs lejjebb adni, egy kilónyi otthonról hozott kokainnal tervez betörni a helyi bizniszbe. És, hogy ez nyilván sikerül majd neki, azt a sorozat eleji Escobar-idézet is beígéri, amelyben a drogbáró Griselda Blancót nevezi meg az egyetlen nőnek, akitől valaha félt.

Kinek milyen ígéretet hordoz a „netflixes gengsztersorozat Sofía Vergarával” kijelentés, olyan élményt fog kapni. Akinek ez a szórakoztatás és izgalom fémjele, az egy vagány, látványos elemekkel tűzdelt produkciót lát, aki pedig az állatorvosi lóra asszociál róla, nos, az sem fog csalódni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.