Visszhang: könyv

Nicola Davies: Amikor eljött a háború

Visszhang

„Képtelen vagyok szavakba önteni annak a fekete lyuknak a látványát, amely egykor az otthonom volt”, olvassuk egy ismeretlen kislány történetében.

Mert egyszer csak kitört a háború. A háború, amely mindent elvett tőle. Reggel még békésen reggelizett a szüleivel és testvérével az otthonában. Korábban az iskolában a vulkánokról tanult, rajzolt és énekelt, most mennydörgő hangokat hallott, füst és tűz zúdult rá. Aztán porig rombolták a városát. Egyedül, rongyosan és vértől mocskosan menekült, futott, mezőkön, hegyeken, ország­utakon vágott át, hidegben és sárban, utazott teherautó hátuljában, buszon, majd lyukas mentőcsónakban. Valahol partra ért, és egy menekülttáborban találta magát. Megpróbálta kiűzni magából a háborút, de újabb bolyongásai során az ajtók becsukódtak előtte, az emberek elfordultak tőle, az iskolában meg közölték, nincs hely a számára. A történet arra a szégyenletes esetre reflektál, amikor 2016-ban az Egyesült Királyság kormánya megtagadta 3 ezer kísérő nélkül érkezett menekült gyerek menedékkérelmét. Ám ez a történet mégis a jóindulat és a segíteni vágyás erejét mutatja meg, ugyanakkor a 2015-ös menekültválság ilyen elővezetéséből nem tudunk nem a mostani háborúra asszociálni. Szép és szomorú mese, kifejező, érzékeny illusztrációkkal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."