Visszhang: könyv

Nicola Davies: Amikor eljött a háború

Visszhang

„Képtelen vagyok szavakba önteni annak a fekete lyuknak a látványát, amely egykor az otthonom volt”, olvassuk egy ismeretlen kislány történetében.

Mert egyszer csak kitört a háború. A háború, amely mindent elvett tőle. Reggel még békésen reggelizett a szüleivel és testvérével az otthonában. Korábban az iskolában a vulkánokról tanult, rajzolt és énekelt, most mennydörgő hangokat hallott, füst és tűz zúdult rá. Aztán porig rombolták a városát. Egyedül, rongyosan és vértől mocskosan menekült, futott, mezőkön, hegyeken, ország­utakon vágott át, hidegben és sárban, utazott teherautó hátuljában, buszon, majd lyukas mentőcsónakban. Valahol partra ért, és egy menekülttáborban találta magát. Megpróbálta kiűzni magából a háborút, de újabb bolyongásai során az ajtók becsukódtak előtte, az emberek elfordultak tőle, az iskolában meg közölték, nincs hely a számára. A történet arra a szégyenletes esetre reflektál, amikor 2016-ban az Egyesült Királyság kormánya megtagadta 3 ezer kísérő nélkül érkezett menekült gyerek menedékkérelmét. Ám ez a történet mégis a jóindulat és a segíteni vágyás erejét mutatja meg, ugyanakkor a 2015-ös menekültválság ilyen elővezetéséből nem tudunk nem a mostani háborúra asszociálni. Szép és szomorú mese, kifejező, érzékeny illusztrációkkal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.