Visszhang: könyv

Nicola Davies: Amikor eljött a háború

Visszhang

„Képtelen vagyok szavakba önteni annak a fekete lyuknak a látványát, amely egykor az otthonom volt”, olvassuk egy ismeretlen kislány történetében.

Mert egyszer csak kitört a háború. A háború, amely mindent elvett tőle. Reggel még békésen reggelizett a szüleivel és testvérével az otthonában. Korábban az iskolában a vulkánokról tanult, rajzolt és énekelt, most mennydörgő hangokat hallott, füst és tűz zúdult rá. Aztán porig rombolták a városát. Egyedül, rongyosan és vértől mocskosan menekült, futott, mezőkön, hegyeken, ország­utakon vágott át, hidegben és sárban, utazott teherautó hátuljában, buszon, majd lyukas mentőcsónakban. Valahol partra ért, és egy menekülttáborban találta magát. Megpróbálta kiűzni magából a háborút, de újabb bolyongásai során az ajtók becsukódtak előtte, az emberek elfordultak tőle, az iskolában meg közölték, nincs hely a számára. A történet arra a szégyenletes esetre reflektál, amikor 2016-ban az Egyesült Királyság kormánya megtagadta 3 ezer kísérő nélkül érkezett menekült gyerek menedékkérelmét. Ám ez a történet mégis a jóindulat és a segíteni vágyás erejét mutatja meg, ugyanakkor a 2015-ös menekültválság ilyen elővezetéséből nem tudunk nem a mostani háborúra asszociálni. Szép és szomorú mese, kifejező, érzékeny illusztrációkkal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.