A film restaurált és egyórásra vágott kópiájához most egy azonos hosszúságú oratorikus kompozíció készült, amelyet vetítéssel egybekötve a Vass Lajos Kamarakórus adott elő. A felhasznált darabokat Szabó Sipos Máté állította össze, merész ihlettől vezérelve főleg késő reneszánsz madrigálok közül (többek között Carlo Gesualdo di Venosa szerzeményeiből) válogatva. A disszonanciát sem mellőző zenei kíséret alapvetően szintetizátorra íródott (Mizsei Zoltán szólaltatta meg), mintegy pótolva az eredeti művekhez dukáló régizenei hangszereket.
A kiválasztott zenei világ telitalálatnak bizonyult, a madrigálok sajátos tónusa, hangulata, hangneme, szövegei utat találtak a Nosferatu baljós világába: e találkozás nyomán nem csak e zenék, de maga a film is új értelmet nyert. A kamarakórus nem csekély állóképességről tanúságot téve mindvégig bírta szusszal, ahogy ötlettel is, követve a film zaklatott tempóját. Amikor pedig jól szerkesztett hangzavarra volt szükség, azt is mesterien képesek voltak intonálni, például a tömeg zúgását visszaadva a démoni Orlok gróf által megbabonázott Knock üldözése közben.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
