Visszhang: koncert

Nosferatu – A borzalom szimfóniája

  • - barotányi -
  • 2023. április 12.

Visszhang

Nagyjából 100 éve mutatták be minden idők egyik legnagyobb hatású vámpírfilmjét, F. W. Murnau Nosferatuját, amelyhez anno Hans Erdmann komponált szimfonikus filmzenét.

A film restaurált és egyórásra vágott kópiájához most egy azonos hosszúságú oratorikus kompozíció készült, amelyet vetítéssel egybekötve a Vass Lajos Kamarakórus adott elő. A felhasznált darabokat Szabó Sipos Máté állította össze, merész ihlettől vezérelve főleg késő reneszánsz madrigálok közül (többek között Carlo Gesualdo di Venosa szerzeményeiből) válogatva. A disszonanciát sem mellőző zenei kíséret alapvetően szintetizátorra íródott (Mizsei Zoltán szólaltatta meg), mintegy pótolva az eredeti művekhez dukáló régizenei hangszereket.

A kiválasztott zenei világ telitalálatnak bizonyult, a madrigálok sajátos tónusa, hangulata, hangneme, szövegei utat találtak a Nosferatu baljós világába: e találkozás nyomán nem csak e zenék, de maga a film is új értelmet nyert. A kamarakórus nem csekély állóképességről tanúságot téve mindvégig bírta szusszal, ahogy ötlettel is, követve a film zaklatott tempóját. Amikor pedig jól szerkesztett hangzavarra volt szükség, azt is mesterien képesek voltak intonálni, például a tömeg zúgását visszaadva a démoni Orlok gróf által megbabonázott Knock üldözése közben.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.