Valójában soha nem vágyott sikerre, ám Kállai Valter, befolyásos üzletemberek és politikusok ügyvédje olyan ajánlatot tesz, amelynek nem tud ellenállni. A harmincas éveiben járó férfi kétes ügyekbe keveredik, magánélete leépül, de megtanulja, hogy a magyar igazságszolgáltatásnak igen kevés köze van az igazsághoz.
A fülszöveg szerint a regény „egy nemzedék emblematikus figurájának” sorsán keresztül kíván tükröt tartani az olvasók elé, de a főszereplő alakja és a cselekmény felépítése erre a legkevésbé sem alkalmas. Még ha a rendszerváltás nyerteseinek ügyeskedéseiben olykor rá is ismerünk az elmúlt évtizedek hazai viszonyaira, a szerző kínosan ügyel arra, hogy eltartsa magától azt a valóságot, amelyről állítólag beszélni akar. Fiktív településekkel és fiktív pártokkal (Nemzetpárt) próbálja modellezni egy hatalmi struktúra összefüggéseit, amelyek így mind a valóság, mind a fikció keretei között hiteltelenné válnak. András alakjának pontos megrajzolására sem jut idő, pedig jót tett volna a szövegnek, ha a szerző a parttalan moralizálás helyett inkább egyetlen kidolgozott élettörténetre fókuszál. Így ez a túlírt, csapongó, következetlen időkezelésű elbeszélés meg sem közelíti az ábrázolni kívánt fejlődés- és bukástörténet mélységeit.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
