visszhang: könyv

Odze György: Kísértés

Visszhang

Véges András a véletlennek, családi kapcsolatainak, de leginkább az elvek hiányának köszönhetően szürke ügyészségi hivatalnokból egyik napról a másikra jómódú, menő ügyvéd lesz.

Valójában soha nem vágyott sikerre, ám Kállai Valter, befolyásos üzletemberek és politikusok ügyvédje olyan ajánlatot tesz, amelynek nem tud ellenállni. A harmincas éveiben járó férfi kétes ügyekbe keveredik, magánélete leépül, de megtanulja, hogy a magyar igazságszolgáltatásnak igen kevés köze van az igazsághoz.

A fülszöveg szerint a regény „egy nemzedék emblematikus figurájának” sorsán keresztül kíván tükröt tartani az olvasók elé, de a főszereplő alakja és a cselekmény felépítése erre a legkevésbé sem alkalmas. Még ha a rendszerváltás nyerteseinek ügyeskedéseiben olykor rá is ismerünk az elmúlt évti­zedek hazai viszonyaira, a szerző kínosan ügyel arra, hogy eltartsa magától azt a valóságot, amelyről állítólag beszélni akar. Fiktív településekkel és fiktív pártokkal (Nemzetpárt) próbálja modellezni egy hatalmi struktúra összefüggéseit, amelyek így mind a valóság, mind a fikció keretei között hiteltelenné válnak. András alakjának pontos megrajzolására sem jut idő, pedig jót tett volna a szövegnek, ha a szerző a parttalan moralizálás helyett inkább egyetlen kidolgozott élettörténetre fókuszál. Így ez a túlírt, csapongó, következetlen időkezelésű elbeszélés meg sem közelíti az ábrázolni kívánt fejlődés- és bukástörténet mélységeit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.