Visszhang: könyv

Orosz István: Páternoszter

Visszhang

Ha képzőművész ír regényt, az olvasó szuggesztív képekre számít.

E mű egy Rákosi Mátyás-fantomkép megrajzolásának jelenetével kezdődik, de aztán elragadják az olvasót a történetszálak. A rendszerváltás emlékezetes, „Tovarisi konyec!” feliratú plakátjának alkotója egy Mexikóban élő, magyar anyától, ismeretlen apától született nőről ír, aki tudósítani érkezik Magyarországra. Megismerkedik egy festővel, így aztán az ő szintén képzőművész édesapja után maradt kézirat lesz az igazi főszereplő. Kezdeni kellene vele valamit, ahogyan az országnak is a maga hagyatékával.

A kézirat jelen ideje a Rákosi-rendszer, az újságírónőé és a tanáré a rendszerváltás utáni időszak. Látszólag semmi köze a két világnak egymáshoz: az egyikben a titkárnő üres hubertusos üveget hoz ki a főnök irodájából, aztán bevisz egy telit; a másik korban egy budapesti lakásban összejövetelt tartanak. Szégyenletes titkok és emberi sorsok kötik össze a két világot. Muszáj, hogy legyen türelme és ideje az embernek utánajárni, hogy mi miért alakult így? Igen, ezen túl kell esni, ahogy a regény egyik nagyon szép jelenetében a páternoszterben csókolózó pár megvárja a szerkezet átfordulását. Nem hiszem, hogy a véletlen az „a gondviselés, álruhában”, hogy pont azzal az emberrel sikerül elcserélni a cipőnket, akivel már régen találkoznunk kellett volna, és hogy végül mindenki előkerül, amikor kell. Az persze jó lenne, ha el tudnánk dönteni, mit felejtsünk el, hogy legyen hely a fontosabb, szebb emlékeknek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.