Visszhang: lemez

Penguin Cafe: Rain Before Seven

Visszhang

A brit Penguin Cafe Orchestra története 1997-ben ért véget az alapító Simon Jeffes halálával.

Az 1970-es évek elején indult kamarazenekar a klasszikus zene, a folk, a könnyedebb jazz és a popzene határán egyensúlyozott instrumentális nagylemezeivel. Bő egy évtizeddel a zenekarvezető halála után fia, Arthur Jeffes úgy döntött egy emlékkoncert után, hogy továbbviszi édesapja örökségét. Zenészeket toborzott maga köré (egyebek közt a Suede-ből és a Gorillazból is), az új formáció nevét Penguin Caféra rövidítette, és velük kezdte el apja szerzeményeit játszani, azután új dalok írásába is belevágott.

A Penguin Cafe az elmúlt évtizedben saját jogán elismert zenekarrá vált, a Rain Before Seven pedig már az ötödik nagylemezük. Az eddig megszokott zongora és vonósszekció mellett a lemez visszatérő hangszere a marimbával rokonítható nyugat-afrikai balafon, amely jól belesimul mind a meditatívabb, mind a zaklatottabb dalokba. A nyugtalanító hangulatú darabok (Welcome to London, Temporary Shelter from the Storm) korábban nem voltak jellemzőek a Penguin Caféra, így nem túlzás kijelenteni, hogy Arthur ezzel az anyaggal sodródott a legmesszebbre édesapja zenéjétől. És ez jól is van így, bár Simon Jeffes szelleme azért jelen van az új albumon: a Harold Budd emlékére íródott In Re Budd, vagy a filmzenének is beillő Galahad az ő szerzeményei is lehetnének, a lemezt záró Goldfinch Yodel című szám pedig egyértelmű főhajtás a Penguin Cafe Orchestra 1981-es lemeze előtt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.