Ahogy a tárlat alcíme is utal rá: Az érzékelés mélyáramlataival sodródunk az egykori Hold utcai piac tereiben a néhai standokból kialakított helyiségek között. Az egymástól elkülönített kis termekben közel kerülhetünk az egyes – néhány esetben interaktív – művekhez, a körfolyosó és a galéria nyitott részein a nagyobb, látványos munkák, például Ólafur Elíasson hatalmas szemre emlékeztető műve vagy Bigert & Bergström időjárásgépe láthatók.
Kiemelt szerepet kapnak az álmok, több installáció is ezekből „dolgozik”, van, amelyik megpróbálja a külső szemlélő számára is hozzáférhetővé tenni ezt a nagyon is személyes megélést, például mesterséges intelligencia alapú képalkotás segítségével. Az Onirica () című kísérlet szöveges álomleírások alapján generált montázsainál és interaktív térképénél azonban sokkal izgalmasabb Jon Rafman másfél órás szürreális filmje, amelyben a művész az álmait dolgozta fel a videójátékok stílusában. A Phantom Vision alapos megszemlélése (még ha a Rafman-filmből csak töredékeket nézünk is meg) minimum kétórás program, igaz, ennek jelentős részét a művekhez tartozó leírások böngészése viszi el, ezek ugyanis gyakran olyan értelmezési támpontokat adnak, amelyek elengedhetetlenek a befogadáshoz.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
