Visszhang: kiállítás

Phantom Vision

Visszhang

A hazai és külföldi alkotók fényművészeti, illetve art science installációi láthatatlan jelenségeket próbálnak „láthatóvá” tenni, érzékszerveink, illetve olykor pusztán a képzeletünk stimulálásán keresztül.

Ahogy a tárlat alcíme is utal rá: Az érzékelés mélyáramlataival sodródunk az egykori Hold utcai piac tereiben a néhai standokból kialakított helyiségek között. Az egymástól elkülönített kis termekben közel kerülhetünk az egyes – néhány esetben interaktív – művekhez, a körfolyosó és a galéria nyitott részein a nagyobb, látványos munkák, például Ólafur Elíasson hatalmas szemre emlékeztető műve vagy Bigert & Bergström időjárásgépe láthatók.

Kiemelt szerepet kapnak az álmok, több installáció is ezekből „dolgozik”, van, amelyik megpróbálja a külső szemlélő számára is hozzáférhetővé tenni ezt a nagyon is személyes megélést, például mesterséges intelligencia alapú képalkotás segítségével. Az Onirica () című kísérlet szöveges álomleírások alapján generált montázsainál és interaktív térképénél azonban sokkal izgalmasabb Jon Rafman másfél órás szürreális filmje, amelyben a művész az álmait dolgozta fel a videójátékok stílusában. A Phantom Vision alapos megszemlélése (még ha a Rafman-filmből csak töredékeket nézünk is meg) minimum kétórás program, igaz, ennek jelentős részét a művekhez tartozó leírások böngészése viszi el, ezek ugyanis gyakran olyan értelmezési támpontokat adnak, amelyek elengedhetetlenek a befogadáshoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”