Visszhang: film

Priscilla

  • 2024. január 31.

Visszhang

Sofia Coppola munkája feminista válasz a tavaly nyolc Oscar-jelölésig jutó Elvisre.

A fizikailag, lelkileg bántalmazó férfidominancia viszonylag könnyen bemutatható, Priscilla Beaulieu-nek azonban Elvis Presley komplexusokkal és kényszerképzetekkel terhelt szerelmének aranyketrecéből kellett megszabadulnia. A hozzá hasonló celebek helyett a szemérmes kamasz lányt választó szupersztár álomkapcsolata lépésről lépesre változott lidércnyomássá. Az ártatlan lányban anyukáját kereső Elvis évekig várakoztatta szerelmesét szűzen (miközben ő maga nem követte a lovagi önmegtartóztatás ideálját), ugyanakkor a szerepének (a nagy Elvis kedvese) megfelelően átalakította nem csak külső megjelenését, de életterét, társaságát is. Priscilla mint olyan, tán nem is létezett soha számára (legalábbis a memoár és a film szerint), csak mint különféle női szerepek betöltője, mely szerepekhez képest Elvis maga eljátszhatta a Férfit.

Ez a koncepció akkor működne, ha a kiváló, a bakfistól az öntudatos anyáig húzódó ívet felépíteni tudó Priscilla (Cailee Spaeny) mellé akadna egy fajsúlyos, szexi, hibáival, függőségeivel együtt is vonzó Elvis. Az a fatökű akarnok azonban, akit a film a „Király” becenévvel nem véletlenül illetett énekesként akar elfogadtatni, még csak nem is emlékeztet Presley-re, és nem azért, mert Jacob Elordi sem hasonlít rá. Hanem azért, mert a női elnyomatás két lábon járó szimbóluma, és csak az. A filmben értelmező funkciót betöltő zeneszámok közül (van vagy negyven!) egy sem Presley-é. Ez lehetne koncepció, de nem az: nem kapták meg a jogokat. Érthető.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.