Visszhang: tévésorozat

Screw

Visszhang

Amikor az egyik epizódban a kissé szerencsétlen, de jóravaló börtönőrcsapat egy tagja látványosan Michel Foucault Felügyelet és büntetés című munkáját lapozgatja, már mindenki érti, hogy mire megy ki a játék. 

Hőseink (leg­inkább a főnököt játszó Nina Sosanya és az újoncot alakító Jamie-Lee O’Donnell) morális dilemmája, hogy a hatalom képviselői, akiknek a büntetés és rehabilitáció kettős feladatából csak a büntetésre telik; mégis szívükön viselik fogvatartottjaik sorsát. Foucault valószínűleg nem hatódna meg őrlődésükön (és a rendszer megreformálására tett kísérleteiket is kétkedve szemlélné), de mi ezzel szemben jól szórakozunk.

Rob Williams drámát és komédiát ötvöző sorozata mintha a Letöltendő idő könnyedebb párdarabja volna, ám a közeg itt talán kevésbé sötét és fenyegető. Persze mindenkivel érdemes vigyázni (rabokkal és őrökkel egyaránt), de a többség tényleg csak túlélni akar, miközben nemcsak sírástól és üvöltéstől, hanem nevetéstől is hangosak a folyosók.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.