Visszhang: lemez

Soft Play: Heavy Jelly

Visszhang

A Slaves egyik 2018-as dala úgy végződik, hogy a tagok a zenekaruk nevét kántálják.

Ma már elég furcsának tűnik ez a motívum, ugyanis két évvel ezelőtt a minimalista brit punkduó úgy döntött, hogy a politikai korrektség jegyé­ben Soft Playre nevezik át magukat. Kaptak ezért hideget-meleget, nem csoda, hogy új lemezük egyik legerősebb dalában, a Punk’s Deadben maró gúnnyal szólnak vissza azoknak, akik támadták őket emiatt, és leszögezik: nem csupán olcsó hírverésről volt szó.

Bár a Soft Play név alapján azt is feltételezhetné a hallgató, hogy a hangzásukon is finomítottak Isaac Holmanék, de nem ez történt: a hat év szünet után megjelent Heavy Jelly lett a legagresszívabban szóló albumuk. Az eddig klasszikus garázspunkként kategorizálható együttes tagjai mintha még tinédzserkoruk kedvenc metállemezeit is előtúrták volna… Az Act Violently riffje például akár System of a Down is lehetne.

Ezeket az elemeket leszámítva azonban a Soft Play ugyanaz maradt, aminek a Slaves indult: dühös, egyszerű, szórakoztató 2–3 perces darálások vannak a lemezen. De a végére egy mandolinos fordulatot is betettek (Everything and Nothing), ami meglepően jól működik a félórányi torzított gitárkavalkád után. Ha nem is minden ötlet ül ennyire a Soft Play lemezén és ezúttal akkora generációs sláger sincs, mint a karrierjüket berúgó The Hunter vagy a Cheer Up London, kétségtelenül erőteljes ez a visszatérés.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.