film

Szeánsz Velencében

Visszhang

Agatha Christie kevéssé sikerült Halloween és halál (1969) című kései regénye esett át ezúttal a Kenneth Branagh-féle Poirot-ráncfelvarráson. 

Branagh visszahozná a moziba a míves krimit, amelyet a folytatások, blockbusterek és univerzumok a streamingre száműztek. Bár a tempó – összehasonlítva egy mozifilm átlagsebességével – komótos, azért az eredeti regényhez képest pörögnek az események és a skandináv/új brit krimihagyományt követve kicsivel több betekintést kapunk a kis belga lelkébe is.

Branagh a regény álmos, vidéki brit helyszínét a rejtélyes Velencére cserélte, ahová az emberi gonoszság hajszolásától megfáradt nyomozó visszavonul. Épp beleszokna a reggeli péksütemények és a vonalzóval regulázott kiskert élvezetébe, amikor régi barátnéja/

Christie kotnyeles írói alteregója (Tina Fey) meglátogatja, és felajánlja, hogy újra formába hozza a tespedt, szürke agysejteket. Az apropó egy halloweenra időzített szeánsz, a rejtély tárgya pedig egy titokzatos médium (a rövidke szerepében remeklő Michelle Yeoh) egy múltbeli gyilkosságoktól hemzsegő palazzóban. A médiumról a hangsúly hamarosan a gyilkosságokra helyeződik, melyek persze Poirot jelenlétében egyre szaporodnak. A fókuszban szaftos kis rejtélyek megoldása áll, de Branagh nem bír ellenállni az új szelek csábításának és pillanatokra elmerül a feszült történelmi pillanat, a traumák, és Poirot egzisztenciális szorongásának elemzésében. Persze annyira nem, hogy megülje a gyomrunkat, a végén helyreáll a rend, mi pedig nem szórakoztunk rosszul.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.