Branagh visszahozná a moziba a míves krimit, amelyet a folytatások, blockbusterek és univerzumok a streamingre száműztek. Bár a tempó – összehasonlítva egy mozifilm átlagsebességével – komótos, azért az eredeti regényhez képest pörögnek az események és a skandináv/új brit krimihagyományt követve kicsivel több betekintést kapunk a kis belga lelkébe is.
Branagh a regény álmos, vidéki brit helyszínét a rejtélyes Velencére cserélte, ahová az emberi gonoszság hajszolásától megfáradt nyomozó visszavonul. Épp beleszokna a reggeli péksütemények és a vonalzóval regulázott kiskert élvezetébe, amikor régi barátnéja/
Christie kotnyeles írói alteregója (Tina Fey) meglátogatja, és felajánlja, hogy újra formába hozza a tespedt, szürke agysejteket. Az apropó egy halloweenra időzített szeánsz, a rejtély tárgya pedig egy titokzatos médium (a rövidke szerepében remeklő Michelle Yeoh) egy múltbeli gyilkosságoktól hemzsegő palazzóban. A médiumról a hangsúly hamarosan a gyilkosságokra helyeződik, melyek persze Poirot jelenlétében egyre szaporodnak. A fókuszban szaftos kis rejtélyek megoldása áll, de Branagh nem bír ellenállni az új szelek csábításának és pillanatokra elmerül a feszült történelmi pillanat, a traumák, és Poirot egzisztenciális szorongásának elemzésében. Persze annyira nem, hogy megülje a gyomrunkat, a végén helyreáll a rend, mi pedig nem szórakoztunk rosszul.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
