film

Szeánsz Velencében

Visszhang

Agatha Christie kevéssé sikerült Halloween és halál (1969) című kései regénye esett át ezúttal a Kenneth Branagh-féle Poirot-ráncfelvarráson. 

Branagh visszahozná a moziba a míves krimit, amelyet a folytatások, blockbusterek és univerzumok a streamingre száműztek. Bár a tempó – összehasonlítva egy mozifilm átlagsebességével – komótos, azért az eredeti regényhez képest pörögnek az események és a skandináv/új brit krimihagyományt követve kicsivel több betekintést kapunk a kis belga lelkébe is.

Branagh a regény álmos, vidéki brit helyszínét a rejtélyes Velencére cserélte, ahová az emberi gonoszság hajszolásától megfáradt nyomozó visszavonul. Épp beleszokna a reggeli péksütemények és a vonalzóval regulázott kiskert élvezetébe, amikor régi barátnéja/

Christie kotnyeles írói alteregója (Tina Fey) meglátogatja, és felajánlja, hogy újra formába hozza a tespedt, szürke agysejteket. Az apropó egy halloweenra időzített szeánsz, a rejtély tárgya pedig egy titokzatos médium (a rövidke szerepében remeklő Michelle Yeoh) egy múltbeli gyilkosságoktól hemzsegő palazzóban. A médiumról a hangsúly hamarosan a gyilkosságokra helyeződik, melyek persze Poirot jelenlétében egyre szaporodnak. A fókuszban szaftos kis rejtélyek megoldása áll, de Branagh nem bír ellenállni az új szelek csábításának és pillanatokra elmerül a feszült történelmi pillanat, a traumák, és Poirot egzisztenciális szorongásának elemzésében. Persze annyira nem, hogy megülje a gyomrunkat, a végén helyreáll a rend, mi pedig nem szórakoztunk rosszul.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.