Visszhang: koncert

Gautier Capuçon, Lorenzo Viotti és a Filarmonica della Scala

Visszhang

A hetvenkét éves veterán karmester, Riccardo Chailly megbetegedett, ilyen esetekben szoktak karriereket elindító beugrások történni.

A harmincnégy éves svájci dirigens, Lorenzo Viotti azonban nem zöldfülű, és több is egy ügyeletes szépfiúnál: most éppen a Holland Nemzeti Zenekar és a Holland Nemzeti Opera vezetője, és valószínűleg minden precíz muzsikus álma. Már csak azért is, mert intései világosak, elegáns ütésekkel tart tempót. Pedig a Scala zenekara, akárcsak a világ operazenekarainak többsége, hajlamos unalmasan temperált hangzást alkotni, nem lógnak ki a forték, nem mindig teremtenek fojtott csöndet a pianók. Mégsem minden nap hall az ember ilyen színvonalú fúvóskart, mint az övék.

A Scala együttese Boccherini Éjjeli őrjárat Madridban című szerenádjával kezdett, de az csak könnyed nyitány volt Dvořák Csellóversenyéhez képest, amelyet gyakran méltatlanul elfeledünk, ha a nagy romantikus versenyművekről van szó. Csupa tűz és dallam, ahogy minden Dvořák-darab, a francia csellista, Gautier Capuçon pedig olyan lendülettel lát neki, mintha nem is háromszáz éves Goffriller-hangszer lenne a kezében. Még a végén kettéfűrészeli! Játékának tónusa nyers, lendülete viszont magával ragadó, a végén egy kis Dvořák-miniatűrt játszik ráadásként. A szünet után csak a zenekar jött vissza, Prokofjev Rómeó és Júliája volt műsoron: pazar hangszerelés, leleményes melódiák, de akárhányszor játsszák, mindig megunom félúton.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.