...önmagában is elég nevetséges, olcsó poént szülhet tehát külön rámutogatni, de ha jól sikerül ábrázolni, és a produkció nem az aktuális trendeknek akar hízelegni a dologgal, hanem valódi értéket és tartalmat akar átadni vele, akkor akár élvezhető is lehet a végeredmény.
Charlie egy óriáscég omnipotens vezetője, ocsmányul gazdag, borzalmasan sármos, s bár már elmúlt hatvan, még a szexben is tartja magát (egy erre a célra felszerelt kapaszkodón). A nők Charlie Crokerről álmodnak, Charlie Croker viszont már semmiről, mert mindent megszerzett, amit csak akart. Az ilyen magaslatról már csak lefelé visz az út, főleg, ha az ember közel egymilliárd dollárral lóg a hitelezőjének, aki több év halasztás után most bekeményít, és erősebb kutyaként helyezgeti magát Charlie piaci résébe. Egy ekkora ember viszont nem adja könnyen magát, a viszályba pedig az ügyvédtől kezdve a polgármesterig mindenki beszáll, aki bizonyítani akar.
A fogyatkozó tesztoszteront egyetemi fiúöltözők hangulatát idéző hatalmi farokméregetéssel leplezik az öregedő fejesek, ami önmagában elég lehet a szórakozáshoz. Persze az ilyen alakok bukását mindig mókás végignézni, de Jeff Daniels még rá is játszik olykor, figurája a maszkulinitás paródiája, egy merő modor. A széria azért igyekszik komolyabb témákkal is szolgálni, feketék és rendőrök közti összecsapást, rasszizmust és – talán ellensúlyozásképpen – egy valódi erővel felruházott nőt is felsorakoztat a mellékszálakon, hogy közben Daniels zavartalanul hozhassa az ingatlanmogul Ken-figurát.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
