A Rosszról beszél, amely belülről pusztít: egymás által végezzük, belélegezzük a halálunkat. A Kórus tagjai is megijednek, ahogy az egész világ (amelyet ők modelleznek itt) tehetetlenül áll a vész előtt. Kiben bízhatnak? Az Istenek segítségét kérik hát. Innentől Covid-revü és szájbarágós tanmese keveréke lesz ez a csodálatos zenei betétekkel tűzdelt darab, a kaliforniai The Actors’ Gang előadása. A díszlet (Darla Kumenius Orpinell) végtelenül egyszerű: a sötét színpadon dobozok, ezeken ülnek, állnak a szereplők, vagy amikor egy-egy kabarészerű dalbetét jön, lekerülnek a színről. De Bacchus, Onan vagy Cupido is tehetetlen, és a végén a csodás Aphrodité is csak annyit tud tenni, hogy a szeretet erejéről papol. Az előadás bizonyos pontokon inkább tűnt egy traumafeldogozó drámacsoport foglalkozásának, semmint színdarabnak. A csaknem kétórás játékidő egy részében ugyanis a színészek beszélgetést imitálva hozzánk szólnak ki, mégpedig úgy, mint amikor a Szomszédok végén leszűrik a tanulságokat. A kivetítőn megjelenő, jól követhető fordítás (Kiss Rita és Kiss Dóra munkája) bravúros: alapvetően nem tér el az eredetitől, mégis, árnyalatokat, ízeket, sajátos humort csempész a megszólalásokba, oldva kissé a szánkba rágott nagy igazságokon. A színészi játék és a kiváló (sokszor improvizált) zenével aláfestett vaudeville betétek, illetve a kórus dalai viszont csodálatosak. Kaphattunk volna belőlük többet is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
