Visszhang: színház

Tim Robbins: Topsy Turvy – Ramazuri

Visszhang

A Hírnök szava megrengeti a világot.

A Rosszról beszél, amely belülről pusztít: egymás által végezzük, belélegezzük a halálunkat. A Kórus tagjai is megijednek, ahogy az egész világ (amelyet ők modelleznek itt) tehetetlenül áll a vész előtt. Kiben bízhatnak? Az Istenek segítségét kérik hát. Innentől Covid-revü és szájbarágós tanmese keveréke lesz ez a csodálatos zenei betétekkel tűzdelt darab, a kaliforniai The Actors’ Gang előadása. A díszlet (Darla Kumenius Orpinell) végtelenül egyszerű: a sötét színpadon dobozok, ezeken ülnek, állnak a szereplők, vagy amikor egy-egy kabarészerű dalbetét jön, lekerülnek a színről. De Bacchus, Onan vagy Cupido is tehetetlen, és a végén a csodás Aphrodité is csak annyit tud tenni, hogy a szeretet erejéről papol. Az előadás bizonyos pontokon inkább tűnt egy traumafeldogozó drámacsoport foglalkozásának, semmint színdarabnak. A csaknem kétórás játékidő egy részében ugyanis a színészek beszélgetést imitálva hozzánk szólnak ki, mégpedig úgy, mint amikor a Szomszédok végén leszűrik a tanulságokat. A kivetítőn megjelenő, jól követhető fordítás (Kiss Rita és Kiss Dóra munkája) bravúros: alapvetően nem tér el az eredetitől, mégis, árnyalatokat, ízeket, sajátos humort csempész a megszólalásokba, oldva kissé a szánkba rágott nagy igazságokon. A színészi játék és a kiváló (sokszor improvizált) zenével aláfestett vaudeville betétek, illetve a kórus dalai viszont csodálatosak. Kaphattunk volna belőlük többet is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.