Visszhang: lemez

Thurston Moore: Flow Critical Lucidity

Visszhang

A Sonic Youth alapítójának tavaly kiadott önéletrajzi könyvében van egy fénykép, amelyen a tinédzser Moore connecticuti gyerekszobájában széles mosollyal lemezt hallgat, Lou Reed Metal Machine Music című kaotikus zörejalbumát.

A későbbi zenészt a fülsüketítő gitárgerjesztések nyűgözték le, de hatással volt rá a free jazz és az akkoriban éledező punk is. Moore 1981-ben alapította a Sonic Youth-t későbbi feleségével, Kim Gordonnal, illetve Lee Ranaldóval, két évvel később jelent meg az első albumuk, amelyen erőteljesen érezhető a tagok radikális zenei neveltetése. A következő lemezek távolodtak ettől a világtól, és az igazi áttörést az 1988-as Daydream Nation című album hozta meg, időnként egészen konvencionális, de kellően furcsa dalaival. A kilencvenes évek­re elég jó pozícióból tudott ráfordulni a Sonic Youth, a lendület pedig meg is maradt. Jöttek a sikeres lemezek (Goo, Dirty, Washing Machine), az MTV-n pörgő klipek, és a végeláthatatlan hosszúságú turnék. Az évtized végén pedig egy új igazolás hozott friss vért a zenekarba, az impozáns portfólióval rendelkező zenész-producer Jim O’Rourke csatlakozott hozzájuk.

2011-ben robbant a bomba, hogy Thurston Moore és Kim Gordon elválnak, és ez a közös alkotás végét is jelentette. Noha Moore-nak volt még egy zenekarkísérlete (Chelsea Light Moving), a Sonic Youth megszűnésével tulajdonképpen főállású szólóelőadóvá vált, s bár a neve alatt jegyzett első album még a kilencvenes évek közepén jelent meg, a másodikra több mint egy évtizedet kellett várni. 2011 óta viszont folyamatosan jönnek Moore szólóanyagai, amelyek a Sonic Youth-hoz hasonlóan eléggé különböző tónusúak. Emlékezetes volt például a 2017-es Rock n Roll Consciousness, amely öt hosszú, de feszes szerzeményt tartalmazott, vagy a Spirit Counsel (2019) című két és fél órás totalista monstrum.

A legutóbb is instrumentális lemezt kiadó Moore ezúttal a hagyományosabb dalformát választotta kilencedik szólóalbumán. A szövegíráshoz érezhetően kevesebb kedve van, mint régen, de második felesége, a könyvszerkesztőként dolgozó Eva Prinz kisegítette őt Radieux Radio álnéven.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Szergej Tyimofejev orosz költő: „Nem tudom, hogy a kortárs orosz kultúra hogyan fogja túlélni ezt az őrületet”

Idén magyarul is megjelent Replika című kötete, aminek lettországi kiadásához egy üres füzetet is kaptak az olvasók. Az Orbita nevű művészeti kollektíva egyik alapítóját videóköltészetről, kreatív könyvtervezésről, a kétnyelvű irodalomról és az Ukrajna elleni háború miatt megszakadt oroszországi kapcsolatokról is kérdeztük.