Visszhang: lemez

Thurston Moore: Flow Critical Lucidity

Visszhang

A Sonic Youth alapítójának tavaly kiadott önéletrajzi könyvében van egy fénykép, amelyen a tinédzser Moore connecticuti gyerekszobájában széles mosollyal lemezt hallgat, Lou Reed Metal Machine Music című kaotikus zörejalbumát.

A későbbi zenészt a fülsüketítő gitárgerjesztések nyűgözték le, de hatással volt rá a free jazz és az akkoriban éledező punk is. Moore 1981-ben alapította a Sonic Youth-t későbbi feleségével, Kim Gordonnal, illetve Lee Ranaldóval, két évvel később jelent meg az első albumuk, amelyen erőteljesen érezhető a tagok radikális zenei neveltetése. A következő lemezek távolodtak ettől a világtól, és az igazi áttörést az 1988-as Daydream Nation című album hozta meg, időnként egészen konvencionális, de kellően furcsa dalaival. A kilencvenes évek­re elég jó pozícióból tudott ráfordulni a Sonic Youth, a lendület pedig meg is maradt. Jöttek a sikeres lemezek (Goo, Dirty, Washing Machine), az MTV-n pörgő klipek, és a végeláthatatlan hosszúságú turnék. Az évtized végén pedig egy új igazolás hozott friss vért a zenekarba, az impozáns portfólióval rendelkező zenész-producer Jim O’Rourke csatlakozott hozzájuk.

2011-ben robbant a bomba, hogy Thurston Moore és Kim Gordon elválnak, és ez a közös alkotás végét is jelentette. Noha Moore-nak volt még egy zenekarkísérlete (Chelsea Light Moving), a Sonic Youth megszűnésével tulajdonképpen főállású szólóelőadóvá vált, s bár a neve alatt jegyzett első album még a kilencvenes évek közepén jelent meg, a másodikra több mint egy évtizedet kellett várni. 2011 óta viszont folyamatosan jönnek Moore szólóanyagai, amelyek a Sonic Youth-hoz hasonlóan eléggé különböző tónusúak. Emlékezetes volt például a 2017-es Rock n Roll Consciousness, amely öt hosszú, de feszes szerzeményt tartalmazott, vagy a Spirit Counsel (2019) című két és fél órás totalista monstrum.

A legutóbb is instrumentális lemezt kiadó Moore ezúttal a hagyományosabb dalformát választotta kilencedik szólóalbumán. A szövegíráshoz érezhetően kevesebb kedve van, mint régen, de második felesége, a könyvszerkesztőként dolgozó Eva Prinz kisegítette őt Radieux Radio álnéven.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.