Visszhang: film

Totem

  • 2024. június 12.

Visszhang

Sol 7 éves kislány, koránál jóval eszesebb és érzékenyebb.

Az őt körülvevő nagycsalád (nagynénik, nagyszülők, unokatestvérek) egy emberként készül papája születésnapjára. A papa festő. A papa nagyon szeret. A papa haldoklik. A gerincvelőt kéne kezelni, de csak javasasszonyra telik, aki egy égő cipóval űzi, a nagypapa kifejezett rosszallása közepette, a rontó szellemeket. A new age-es, kvantumterápiának nevezett hókuszpókusz sem segít, és nem segít az sem, hogy a papa negatív energiájúnak tartott képeit eltávolítják, először a falakról, majd a házból is. Sol mindennek tanúja, és tanúja a nagycsalád minden egyéni nyomorúságának, magán­életi és az együttélésből fakadó konfliktusának, pontosan érti, hogy mit akarnak elhallgatni előle, és érettebben kezeli az őt érő hatásokat, mint a felnőttek.

Voltaképpen ez a családi keresztmetszet, ez a részletekbe elmerülő tabló a film igazi témája, ahol a halál közelsége és a mexikói indián misztikával átszőtt ünnep azonos súllyal jelenik meg, a szimbolikus, metafizikai és profán, fizikai szint egyszerre van jelen – az arcmását ábrázoló maszkok fogadják az ünnepeltet (a vendégek tartják a saját arcuk elé), aki azonban összecsinálja magát a folyosón, s pelenkát kell adni rá. Nagyon sűrű, nagyon jelentésteli minden – talán egy kicsit sűrűbb is a kelleténél. Az egzotikus fesztiválkedvencben annyi réteg terül egymásra, hogy egy idő után már tolakodónak hat a sok egyszerű életábrázolásnak álcázott jelkép, áthallás.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.