Visszhang: könyv

Tóth Krisztina: Világpuszi

Visszhang

A régi falióra kakukkját nyugdíjazzák, mert egyre gyakrabban felejti el az időt.

A Vihartestvérek meséjében egy rigó, egy mókus és egy sündisznó alkot családot. A Világpuszi szövegei értik és vállalják, hogy a mesék célja nem az, hogy a hétköznapok problémáit és fájdalmait elfeledve mártózzunk egyet a cukorban. Nincs szükség rózsaszín felhőkre ahhoz, hogy a szorongásainktól megszabaduljunk. A könyv empátiára nevel, a kíváncsiság és az odafigyelés fontosságát hangsúlyozva mutatja fel, hogy a feldolgozáshoz és a megértéshez a kibeszélésen át vezethet az út. Mert az élethez hozzá tartozik például, hogy Mici cicától egyszer bizony el kell majd búcsúzni. Valós társadalmi probléma az is, hogy a nagyvárosban bolyongó cigány fiú csak nagy sokára talál munkát. A közösségeket pedig csak még különlegesebbé teszi, hogy egyes gyerekek az átlagostól eltérő adottságokkal és képességekkel rendelkeznek, van, aki például eggyel több kromoszómával születik. Igen, a kromoszóma szónak ugyanúgy helye van egy mesében, mint a Braille-írás rövid történetének.

Az egész könyvet behálózó érett valóságszövet tapinthatóvá, és talán érthetőbbé is teszi azon feszültségeket, melyek gyakran láthatatlanok maradnak a kétdimenziós, a jó és a rossz harcával megelégedő, „hagyományos” történetekben. Itt Ferkó egyszerre válhat a legidősebb és a legkisebb királyfivá, rámutatva, hogy meséken innen és túl, miért van annyira nagy szükségünk az olyan kis hősökre, akik „sokkal többet tudnak minálunk ég és föld titokzatos dolgairól”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."