visszhang: lemez

Trio Boccherini: Hungarian String Trios

Visszhang

Egy cseppnyi büszkeségre okot adhat, hogy a tíz éve, Berlinben alakult vonós trió magyar szerzők műveiből készít lemezt.

De még ennél is meglepőbb, hogy egy olyan komponista darabja is szerepel a válogatásukban, akinek a nevét jóformán mi is elfelejtettük: Weiner Lászlóé. Weiner a holokauszt áldozata volt – Kodály saját kezűleg írt levelet 1944-ben, hogy kíméljék meg, de hiába –, s bár időről időre újrafelfedezését hirdetik, életműve Kuti Sándoréhoz, Budai Páléhoz és a többiekéhez hasonlóan jobbára teljesen ismeretlen maradt a nagyközönség előtt. Ennek az 1938-ban komponált, máig kiadatlan Szerenádnak a kottája szinte beszerezhetetlen, Suyeon Kang hegedű-, Vicki Powell brácsa- és Paolo Bonomini csellóművész mégis megkaparintotta valahogyan. És milyen jól tették! A híresebbik Weiner, a Leó (nem rokon), valamint Kodály és Dohnányi műveinek segítségével feltárul a két világháború közötti, alkotói energiákban és német, illetve francia hatásokban egyaránt gazdag magyar zenekultúra. Weiner Leó g-moll triója üde és elegáns, Kodály Intermezzója már abból a bizonyos tiszta forrásból fakad, Dohnányi C-dúr szerenádja szélsőséges érzelmektől duzzad, a Scherzójában hallható fúga pedig technikai bravúrokat követel. A Trio Boccherini makulátlanul kamarazenél: megbecsülik és szélesre húzzák a dallamokat, kristálytiszta intonációval, elmélyülten játsszák az adagiókat, és úgy vetik bele magukat a gyors futamokba, mint a szinkronugrók.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).