Történetmesélő, táncos-komikus szerepben, hogy elvinné a show-t, ha a fiatalabb színészek nem lennének legalább olyan gátlástalan őrültek, mint a tollas fejdísze alatt tisztességben őszülő „médiaceleb”. Az előadásnak ugyanis csak különböző figurákat öltő főszereplői vannak, akik a szexualitáshoz való személyes viszonyukról beszélnek. Titkokba is beavatják a közönséget, elmaradt vagy furcsán lezajlott coming outokba: a fiú, aki már négyéves korában menyasszonynak öltözött a jelmezbálon, és a lány, akinek az anyukája még annak is jobban örülne, ha rákos lenne, mint leszbikus. Mindezt sokszor dalolva, táncolva vezetik elő. Mélyre mennek a történetek, és óhatatlanul arra gondolunk, hogy ők a belvárosi értelmiség képviselői, mi számíthat tabunak a végeken?
Nem vallomásos improvizációról van szó, Závada Péter a társulat tagjaival és másokkal készített beszélgetések alapján írta meg a szöveget, Gryllus Dorka – akié az alapötlet is – megrendezte az előadást, szellemes jelmezekkel, lázadó zenékkel a Queentől Lilly Allenig. Olyan, mintha egy tárlatvezetésen lennénk a szexuális identitások labirintusában. A darab szerint a hatalom azért akarja mindenáron megakadályozni, hogy megismerjük egymás gondolatait, mert akkor megértenénk, sőt megszeretnénk egymást. Úgy meg nehéz volna óriási összegeket legálisan kifizetni a fóliás vállalkozó haveroknak.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
