Az ő leleménye volt ugyanis, hogy az ismeretlen hercegnek elárulják annak a rejtvénynek a megfejtését, amellyel Turandot hercegnő kezét lehet elnyerni. De Kovalik egykori rendezésével ellentétben itt elügyetlenkedik a dolgot: a herceg a felvonás legvégén mindenki szeme láttára próbálja megsemmisíteni a csalás bizonyítékát.
Mindenesetre az előadás látványos. A háttér vörös, közepén egy nagy ezüstszürke kör, majd amikor ez kétfelé nyílik, a császári palota ugyancsak mutatós lépcső- és emelvényrendszere nyűgöz le, amely mindenféle variációkban nyílik és csukódik, emelkedik és süllyed. Tihanyi Ildikó látványtervező kihasználja a felújított színpad összes technikai lehetőségét. Az viszont furcsa, hogy a szereplők egy része stilizált ruhát kapott, a többiek viszont teljesen hétköznapit. Ugyanez a kettősség jellemzi a színészvezetést is. Láttunk néhány nagyon szépen komponált képet.
Az Operaház két változatban játssza a darab végét, a bemutatón Luciano Berio fináléváltozatát láthattuk. Ebben Barta azt mutatja be, hogy a herceget jobban érdekli a hatalom, mint a szerelem. (Franco Alfano hosszabbik befejezését alighanem Yusif Eyvazov budapesti vendégszereplése miatt iktatták be.)
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
