Visszhang: film

Tűréshatár

  • 2024. március 20.

Visszhang

Drogdíler tevékenykedik az éjszakában.

Kínos részletességgel látjuk, hogyan vesz fel a „nagykereskedőtől” többkilós zsákokat a magányos férfi, hogyan csavarja otthon a jointot, süti a marihuánás muffint, hogyan árulja az utcán megbízható viszont­eladóknak, vagy osztogatja akár öregotthonban, akár hajléktalanoknak, könyörületességből, legyen nekik is kicsit jó. Reptérről hoz csempésznőt, akinél kokain van, attól jól betépnek, viszont menekülni kell a rivális banda elől. Aztán drogfüggő fiú anyukája kéri segítségét, és persze arra is van életmentő tablettája. Tanácsot is ad, hogyan kell helyesen használni a szereket. Dr. Csernus őrjöngene.

A film zömmel véget érni nem akaró autózásokból áll, időnként a volánra szerelt és azzal együtt forgó GoPro kamera állítja feje tetejére a világot. De ebben ki is merül a filmnyelvi eredetiség.

Ez a drogdíler próféta. Ezt onnan lehet tudni, hogy Ali Ahmadzadeh rendező mondja. Ugyanis a film Teheránban, Irán fővárosában, annak filmen így talán még sosem látott külvárosaiban készült, ráadásul illegálisan, és az Iszlám Köztársaság közismerten embertelen, teokratikus, intoleráns rendszere elegendő hivatkozási alap arra, hogy a törvényenkívüliség egyszersmind ellenállásként tételeződjék. Tehát társadalomkritikát kéne belelássunk a sorjázó szituációkba. Szaporodnak is a fesztiváldíjak. Ami – a kábítószer-terjesztés – a világ bármely más pontján megvetést érdemlő nyomorultság lenne, az itt a film szerint maga a betyáros szabadságharc. Ettől fognak majd megfutamodni az ajatollahok.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.