Visszhang: film

Vén csókák

Visszhang

Fejlődő világunkban az egyik legnagyobb változáson kétségtelenül az apaszerep esett át.

A férfiak ma már pelenkát cserélnek, zsúrt szerveznek, és olyan érzelmekről beszélgetnek a kisgyerekeikkel, amelyekről nemhogy saját apjuk nem tanította őket, de pár évvel azelőttig nem is hallottak. Ebből táplálkozik Bill Burr rage komédiája is. A humorista ezúttal egy játékfilmben meséli el, mekkora szívás középkorú fehér férfinak lenni a mai – PC-től, papír szívószálaktól, elektromos rollerektől fojtogatott – világban.

Jack mindent belead, hozza-viszi a fiát, és a kedvéért igyekszik visszafogni dühkitöréseit is. De nem könnyű ám a „boomernek” a nagyvilágban, főleg, ha a szólás­szabadsága ott véget ér, ahol egy nála elnyomottabbé kezdődik. Ha ez nem lenne elég, a szintén családos barátaival alapított cégét kirántja alóluk egy szőkített hajú hipszter, aki „igazán nagyra értékeli az eddigi munkájukat”. S ha mindezek hallatán ökölbe szorult a kezünk, úgy nagy eséllyel magunk is a megénekelt X generáció tagjai közé tartozunk.

Bár eredetileg Old dads címen fut, a film legkevésbé az apaságról szól. Persze a szereplők okkal rogyadozhatnak az emiatt rájuk omló súlyok miatt, hiszen szeretik a kicsinyeiket (többször is mondják), ám ha dolgoznak, gyereket nevelnek végtelenítve és az iskolai szülőközösséggel beszélgetve sikerül is visszanyelniük a felbugyogó epét, azzal még mindig csak egy anya átlagos napi munkáját végzik. Nem is csoda, hogy mindjárt menekülhetnékük támad. Ez persze itt lényegtelen, hiszen a Vén csókák nem a nemek, hanem a korok közötti különbségeket tematizálja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.