Visszhang: film

Vén csókák

Visszhang

Fejlődő világunkban az egyik legnagyobb változáson kétségtelenül az apaszerep esett át.

A férfiak ma már pelenkát cserélnek, zsúrt szerveznek, és olyan érzelmekről beszélgetnek a kisgyerekeikkel, amelyekről nemhogy saját apjuk nem tanította őket, de pár évvel azelőttig nem is hallottak. Ebből táplálkozik Bill Burr rage komédiája is. A humorista ezúttal egy játékfilmben meséli el, mekkora szívás középkorú fehér férfinak lenni a mai – PC-től, papír szívószálaktól, elektromos rollerektől fojtogatott – világban.

Jack mindent belead, hozza-viszi a fiát, és a kedvéért igyekszik visszafogni dühkitöréseit is. De nem könnyű ám a „boomernek” a nagyvilágban, főleg, ha a szólás­szabadsága ott véget ér, ahol egy nála elnyomottabbé kezdődik. Ha ez nem lenne elég, a szintén családos barátaival alapított cégét kirántja alóluk egy szőkített hajú hipszter, aki „igazán nagyra értékeli az eddigi munkájukat”. S ha mindezek hallatán ökölbe szorult a kezünk, úgy nagy eséllyel magunk is a megénekelt X generáció tagjai közé tartozunk.

Bár eredetileg Old dads címen fut, a film legkevésbé az apaságról szól. Persze a szereplők okkal rogyadozhatnak az emiatt rájuk omló súlyok miatt, hiszen szeretik a kicsinyeiket (többször is mondják), ám ha dolgoznak, gyereket nevelnek végtelenítve és az iskolai szülőközösséggel beszélgetve sikerül is visszanyelniük a felbugyogó epét, azzal még mindig csak egy anya átlagos napi munkáját végzik. Nem is csoda, hogy mindjárt menekülhetnékük támad. Ez persze itt lényegtelen, hiszen a Vén csókák nem a nemek, hanem a korok közötti különbségeket tematizálja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.