Visszhang: film

Vén csókák

Visszhang

Fejlődő világunkban az egyik legnagyobb változáson kétségtelenül az apaszerep esett át.

A férfiak ma már pelenkát cserélnek, zsúrt szerveznek, és olyan érzelmekről beszélgetnek a kisgyerekeikkel, amelyekről nemhogy saját apjuk nem tanította őket, de pár évvel azelőttig nem is hallottak. Ebből táplálkozik Bill Burr rage komédiája is. A humorista ezúttal egy játékfilmben meséli el, mekkora szívás középkorú fehér férfinak lenni a mai – PC-től, papír szívószálaktól, elektromos rollerektől fojtogatott – világban.

Jack mindent belead, hozza-viszi a fiát, és a kedvéért igyekszik visszafogni dühkitöréseit is. De nem könnyű ám a „boomernek” a nagyvilágban, főleg, ha a szólás­szabadsága ott véget ér, ahol egy nála elnyomottabbé kezdődik. Ha ez nem lenne elég, a szintén családos barátaival alapított cégét kirántja alóluk egy szőkített hajú hipszter, aki „igazán nagyra értékeli az eddigi munkájukat”. S ha mindezek hallatán ökölbe szorult a kezünk, úgy nagy eséllyel magunk is a megénekelt X generáció tagjai közé tartozunk.

Bár eredetileg Old dads címen fut, a film legkevésbé az apaságról szól. Persze a szereplők okkal rogyadozhatnak az emiatt rájuk omló súlyok miatt, hiszen szeretik a kicsinyeiket (többször is mondják), ám ha dolgoznak, gyereket nevelnek végtelenítve és az iskolai szülőközösséggel beszélgetve sikerül is visszanyelniük a felbugyogó epét, azzal még mindig csak egy anya átlagos napi munkáját végzik. Nem is csoda, hogy mindjárt menekülhetnékük támad. Ez persze itt lényegtelen, hiszen a Vén csókák nem a nemek, hanem a korok közötti különbségeket tematizálja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."