A férfiak ma már pelenkát cserélnek, zsúrt szerveznek, és olyan érzelmekről beszélgetnek a kisgyerekeikkel, amelyekről nemhogy saját apjuk nem tanította őket, de pár évvel azelőttig nem is hallottak. Ebből táplálkozik Bill Burr rage komédiája is. A humorista ezúttal egy játékfilmben meséli el, mekkora szívás középkorú fehér férfinak lenni a mai – PC-től, papír szívószálaktól, elektromos rollerektől fojtogatott – világban.
Jack mindent belead, hozza-viszi a fiát, és a kedvéért igyekszik visszafogni dühkitöréseit is. De nem könnyű ám a „boomernek” a nagyvilágban, főleg, ha a szólásszabadsága ott véget ér, ahol egy nála elnyomottabbé kezdődik. Ha ez nem lenne elég, a szintén családos barátaival alapított cégét kirántja alóluk egy szőkített hajú hipszter, aki „igazán nagyra értékeli az eddigi munkájukat”. S ha mindezek hallatán ökölbe szorult a kezünk, úgy nagy eséllyel magunk is a megénekelt X generáció tagjai közé tartozunk.
Bár eredetileg Old dads címen fut, a film legkevésbé az apaságról szól. Persze a szereplők okkal rogyadozhatnak az emiatt rájuk omló súlyok miatt, hiszen szeretik a kicsinyeiket (többször is mondják), ám ha dolgoznak, gyereket nevelnek végtelenítve és az iskolai szülőközösséggel beszélgetve sikerül is visszanyelniük a felbugyogó epét, azzal még mindig csak egy anya átlagos napi munkáját végzik. Nem is csoda, hogy mindjárt menekülhetnékük támad. Ez persze itt lényegtelen, hiszen a Vén csókák nem a nemek, hanem a korok közötti különbségeket tematizálja.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
