Visszhang: színház

Vízityúk

  • Kiss Annamária
  • 2023. május 3.

Visszhang

Minden valószerűtlen: élénk színű gumimatracok, rapid házasság és hirtelen jött örökbefogadás, egy szép hercegnő – a Lady, Alice of Nevermore (Mentes Júlia) –, aki rangon alul választja ki magának Edgar Walport (Keresztes Tamás).

El kell hajítanunk az agyunk, hogy a Zsótér Sándor rendezte „szférikus tragédiát” ép ésszel befogadhassuk.

A díszlet (Ambrus Mária) gömbszerű: a gumimatracok dudorosak, az óriási citrom kerekded, és a ferde talaj is ráerősít minderre. Zsótér kihagyásokkal, logikátlan történetvezetéssel és a véletlenszerűséggel dolgozik. A világ súlytalanná válik, a konfliktus burleszkké szelídül, a filozófia más dimenzióba kerül: a mélységek és magasságok lapossá és értelmetlenné válnak. A pillanat élménye váltja fel a tanulságot, a lényeg, hogy mindez egyben erősen hasson érzékszerveinkre.

Stork Natasa (Vízityúk, Flake-Prawacka Erzsébet) végig szuggesztíven néz, olyannyira, hogy szövege (szerző: Stanisław Ignacy Witkiewicz; fordító: Kerényi Grácia) kissé háttérbe is szorul emellett. Keresztes Tamásnak jól áll a szerep, szürreális kelléktárának nincsen párja. Mentes Júlia kifogástalanul hozza a mesebeli hercegnőt. A semmiből tűnik elő Tadek, a gyerek (Lelkes Botond), aki a legszürreálisabb a szürrealitásban: álmodik és felébred, fest – nyilván szürreális stílusban.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A pénztelenség segíthet a Homokhátságon

Lényegében elkaszálta a kormány a Homokhátság, pontosabban a Duna-Tisza-köze vízpótlási projektjeit. Egy határozatban a leghátulra sorolták a beruházást, így aligha lesz esély arra, hogy megvalósuljon. Elsőre rossz hírnek tűnik ez, valójában ennél jobb nem is történhetett volna a térséggel.