Szemközt laknak egymással, együtt járnak iskolába és zongoraórára is. A német megszállást követően azonban minden megváltozik: Dávidot és családját zsidó származásuk miatt egyre több és durvább atrocitás éri. A fiút már 1944 tavaszán „nyári szünetre” küldik az iskolából, majd nem sokkal később a lakásukat is hátra kell hagyniuk, a csemegeboltjukkal együtt. Dávidék üldözötté válnak, Péter pedig elborzadva nézi, ahogyan a szülei egyre kevésbé hajlandók segíteni barátja családjának.
A regény nagyjából egy év történetét meséli el, a fejezetek többsége Dávid sorsára fókuszál, aki egy Pozsonyi úti csillagos ház, egy budai padlás és két, a nyilas rémuralom idején teljes biztonságot végül mégsem jelentő védett ház után Ocskay László századosnak köszönhetően éli túl a vészkorszakot és a főváros ostromát. A gördülékeny, jól szerkesztett és könnyen követhető szöveg beszél barátságról, veszteségről, morális dilemmákról, miközben a háború utolsó hónapjainak legfontosabb eseményeivel, valamint a zsidó szokásokkal és hagyományokkal is megismerteti fiatal olvasóit.
Nagy erénye a kötetnek, hogy bár elsődleges célközönsége alig néhány évvel idősebb a történet főszereplőinél, érett befogadóként tekint rájuk. Túlélők visszaemlékezései és hiteles történeti források alapján mutatja be az áldozatokat és a bűnösöket, a hősöket és a meghunyászkodókat, akikkel kapcsolatban azt is láthatóvá teszi, hogy bizonyos helyzetekben éppen az válik gyilkossá, aki csak a „törvényt” követi.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
