Visszhang: könyv

Zalka Csenge Virág: Nagyvárosi népmesék

Visszhang

A város mindennapi tereiről szólnak a szerző több kontinens mesekincséből válogatott történetei.

Így válik kulcsfontosságú mesei elemmé egy játszótér, egy park, egy gesztenyefa, a szobrok fején gubbasztó madarak, vagy a séta közben egymást szaglászó kutyák. Zalka Csenge Virág nem akart új meséket alkotni, célja most az volt, hogy az olvasók ismert és kevésbé ismert „régi történeteken keresztül a mesemondás évezredes hagyományához kapcsolódhassanak”. Trisztán és Izolda kelta legendája a szerelemről és szerencséről közismert, míg A kovács gesztenyefája című ír mese már kevésbé. Utóbbiból kiderül, hogy egykor egy tündér pónilovának patkója hagyott nyomot a vadgesztenyefán, ezért is nevezik helyenként e fákat lógesztenyének. De megtudhatjuk azt is, hogyan lett örök életű a furfangos kovács, aki a tündértől kapott kívánságaival háromszor is túljárt az ördögök eszén. Kiderül még a mesékből, mi köze a ginkófának a tündérekhez, és megismerkedhetünk a pitypang legendájával is. Az emberi környezetről szóló történetekben pedig előkerül egy dzsinn, egy kockakőkészítő, egy érdekes hős, valamint egy tábla- és cégérfestő, Slappy Hooper, aki túl élethűre festette a kéréseket, így egy idő után kénytelen volt inkább az égre pingálni. Zalka Csenge Virág csodálatos mesélő, Orosz Annabella illusztrációi nem tolakodóak. Vérbeli városi mesék ezek, valóban, de ismét világossá válik, hogy a lényeget nem a külső körülményekben kell keresnünk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.