Visszhang: lemez

AJJ: Disposable Every­thing

Visszhang

A kétezres évek első felében erős folk-punk színtér alakult ki az Egyesült Államokban.

Az akkoriban feltűnt zenekarok (Defiance Ohio, This Bike Is a Pipe Bomb, Johnny Hobo and the Freight Trains stb.) mind a pár évvel korábban megszűnt Neutral Milk Hotel köpönyegéből bújtak elő. Ennek a hullámnak a legígéretesebb zenekara az AJJ volt (felbukkanásakor még Andrew Jackson Jihad), amely hamar népszerű lett rövid, morbid, novellaszerű dalaival. Az AJJ a többnyire feloszlott kortárs zenekarokkal ellentétben nemcsak túlélte a színtér eltűnését, hanem fokozatosan építette tovább saját rajongótáborát.

Ezzel párhuzamosan a csapkodós akusztikus punkdaloktól is elmozdultak, és kifejezetten izgalmas volt hallgatni az együttes zenei kalandozását lemezről lemezre. Nem minden kísérletük volt azonban sikeres, legutóbbi albumuk, a 2020-as Good Luck Everybody ambiciózus konceptlemeznek tűnt a beharangozása idején, de az összecsapott végeredmény a zenekar kreatív mélypontja lett. Az új lemez, a Disposable Every­thing mintha a félresikerült anyag folytatása lenne, csak sokkal életképesebb ötletekkel és dalokkal. Az I Hate Rock and Roll ironikusnak szánt zúzása, a régi dühös AJJ-t idéző Death Machine, a kifejezetten szép All of My Woulds jelöli ki a lemez zenei határait, ami ezúttal kerek egészet alkot. Az AJJ újra vágányra állt, a Disposable Every­thingen pedig ismét sikerült nekik az, amiben a legjobbak: egyszerre rémisztő és szórakoztató korképet festeni a jelenről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.