Visszhang: lemez

AJJ: Disposable Every­thing

Visszhang

A kétezres évek első felében erős folk-punk színtér alakult ki az Egyesült Államokban.

Az akkoriban feltűnt zenekarok (Defiance Ohio, This Bike Is a Pipe Bomb, Johnny Hobo and the Freight Trains stb.) mind a pár évvel korábban megszűnt Neutral Milk Hotel köpönyegéből bújtak elő. Ennek a hullámnak a legígéretesebb zenekara az AJJ volt (felbukkanásakor még Andrew Jackson Jihad), amely hamar népszerű lett rövid, morbid, novellaszerű dalaival. Az AJJ a többnyire feloszlott kortárs zenekarokkal ellentétben nemcsak túlélte a színtér eltűnését, hanem fokozatosan építette tovább saját rajongótáborát.

Ezzel párhuzamosan a csapkodós akusztikus punkdaloktól is elmozdultak, és kifejezetten izgalmas volt hallgatni az együttes zenei kalandozását lemezről lemezre. Nem minden kísérletük volt azonban sikeres, legutóbbi albumuk, a 2020-as Good Luck Everybody ambiciózus konceptlemeznek tűnt a beharangozása idején, de az összecsapott végeredmény a zenekar kreatív mélypontja lett. Az új lemez, a Disposable Every­thing mintha a félresikerült anyag folytatása lenne, csak sokkal életképesebb ötletekkel és dalokkal. Az I Hate Rock and Roll ironikusnak szánt zúzása, a régi dühös AJJ-t idéző Death Machine, a kifejezetten szép All of My Woulds jelöli ki a lemez zenei határait, ami ezúttal kerek egészet alkot. Az AJJ újra vágányra állt, a Disposable Every­thingen pedig ismét sikerült nekik az, amiben a legjobbak: egyszerre rémisztő és szórakoztató korképet festeni a jelenről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.