Visszhang: film

Őrült randi Toszkánában

  • SzSz
  • 2023. június 7.

Visszhang

Egy csapat idegen érkezik a misztikus, távoli helyre egy gazdag, titokzatos úr meghívására, de maguk sem tudják biztosan, miért.

Annyira elcsépelt közhely ez, hogy ma már csak paródiák vagy olcsó Agatha Christie-koppintások kezdődnek így. Az Őrült randi Toszkánában inkább az előbbi lenne, hirtelen tónusváltásai azonban könnyen összezavarják a nézőt. De épp ettől szórakoztató, annak ellenére, hogy egyik elemében sem kiemelkedő.

A helyszín a borzalmas cím sugallta Olaszország, ahol sokszínű társaság gyűlik össze: mindannyian egy olasz gyorsétterem amerikai üzleteiben dolgoznak, kiváló munkájukért pedig elnyertek egy utazást a cég atyjának boszorkánykonyhájába. Valami azonban nem stimmel: a szállás egyáltalán nem romantikus, a képzés unalmas, útlevelüket pedig elveszik tőlük. Egyedül a sármos tulajdonos pezsdíti fel a hangulatot, aki azonnal kiveti hálóját a csinos nőkre, a résztvevők száma pedig csökkeni kezd.

Jeff Baena mozija kriminek nem elég izgalmas, annyira pedig soha nem válik groteszkké, hogy valamiféle rejtéllyel kacérkodó paródiaként megálljon a lábán. Munkahelyi komédiaként viszont remekül működik, köszönhetően a biztos kézzel válogatott színészgárdának, amelynek tagjai bekötött szemmel is tudják a kötelezőt nyújtani: Alison Brie naiv romantikus; Aubrey Plaza hozza a névjegyének számító flegma lázadót; Fred Armisen fura és kellemetlen, mint mindig; Molly Shannont egy kanál vízben megfojtanánk; Zach Woods pedig ott folytatja a gátlásos geeket, ahol a Szilícium-völgyben abbahagyta.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.