HANGADÓ - Interjú

„A cselló terápiás hangszer”

Várdai István csellóművész

Zene

Május 20–21-én tart kurátori hétvégét a Magyar Zene Házában. Hangszerfejlesztésről, oktatásról, interpretációról is beszélgettünk.

Magyar Narancs: A kurátori hétvégéd egyik részében a vonós hangszerek megújítása és állagmegőrzése céljából Tóth Károllyal együtt alapított TOVA Innovations tevékenységét mutatod be: ezúttal a húrtartóról és a hangszerek karbantartásáról lesz szó. Miért pont ezekről, és miért éreztétek úgy, hogy szükség van egy ilyen kezdeményezésre?

Várdai István: Mindkettőnket nagyon érdekelnek a vonós hangszerek különböző beállításai és az általános problémák megoldásai. Mielőtt kiváló hangszereken játszhattam, mint a Montagnana, majd 2016 óta a mostani Stradivari csellóm, legalább húszféle csellón kellett játszanom, és azokon mindig volt beállítási probléma. Elkezdtünk húrtartókkal kísérletezni, mert ez is befolyásolja a hangszer hangját, játszhatóságát, anyagtól és főleg mérettől, súlytól függően változtat a hangzáson. A kérdés az volt, hogy mi történik, ha minimálisra csökkentjük a húrtartó méretét, és ezáltal az ellenállását. Mindenütt a világon, ahol koncerteztem, megismerkedtem húrkészítőkkel, hangszerészekkel. Egy ponton kaptunk hosszabb húrokat a legjobb húrgyártóktól, mert őket is érdekelte, hogy mi történik, ha a szokásos arányokat megborítjuk.

MN: Egy teljesen laikus kérdés: nem méterre veszi az ember a húrokat, nem lehet annyit levágni belőlük, amennyit akarunk?

VI: Nem. A húrgyártás nagyon komoly szakma, van olyan húrgyártó, amelynek 45 szabadalma van, különböznek az anyagösszetételek, a gyártási technikák, a méretek. Ha bemész a Thomastik-Infeld gyárba, a gyártórészlegnél szigorúan tilos fotózni. Több száz éves tudást őriznek, pontosan ki van számítva, hogy a wolfram, az ezüst, a nikkel és egyéb anyagok különböző ötvözeteivel hogyan szól a hangszer. Tulajdonképpen megvalósítható, hogy szimplán húsz centivel hosszabb húrt gyártsanak, de tökéletes minőségben csak ők tudják megcsinálni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.