Interjú

„A régi diktatúrákból újak születnek”

Szász György – CMC

  • Soós Tamás
  • 2022. január 5.

Zene

Közel harminc év után NOW címmel új lemeze jelent meg a hazai indusztriális zene egyik meghatározó együttesének. A hőskorról, a máig aktuális rendszerkritikáról és az újrakezdésről beszélgettünk a zenekar motorjával, Szász Györggyel.

Magyar Narancs: A 80-as évek végén az éppen kibontakozó indusztriális színtérhez (Art Deco, Bp. Service) csatlakozott a CMC, de előtte már játszottál egy punkzenekarban a Sexepil tagjaival. Ez volt a Véraláfutás.

Szász György: Az egy alkalmi együttes volt. Az volt a tervem, hogy csinálunk egy punkzenekart, de végül csak egy rögtönzött koncertet adtunk a bölcsészkaron. Hegyi Zolival ők egy profi formáció voltak, és a srácok inkább vele folytatták a zenélést. Én pedig 1986-ban megalapítottam a CMC-t Méhész Zoltánnal – annak idején együtt rúgtak ki minket a Kőrösi Csoma Sándor Gimnáziumból. Ő akkoriban a Matuska Silver Soundban, Bernáth(y) Sándor izgalmasan előremutató zenekarában játszott, és hozta magával Szántó Zolit is, aki a Sziámiban is basszusgitározott. Egy évvel később csatlakozott hozzánk Kósa Vince, aki az Art Decóban és a Bp. Service-ben játszott. Méhész Zoli távozása után alakult ki a CMC klasszikus triófelállása.

MN: Mi vonzott az ipari zenékben?

SZGY: Mi akkor nem foglalkoztunk vele, hogy ez indusztriál vagy sem. Megtetszettek az akkor frissnek számító zenék, a Test Dept., a Throbbing Gristle, a Cabaret Voltaire, Joy Division, Brian Eno. Volt egy hatalmas változás a zenében, és mi is ennek hatására próbáltunk játszani. Ma 132 címkét ragasztanak egy zenekarra, de akkor szimplán alternatívnak hívtuk ezeket a zenéket.

MN: Azért a CMC két szintetizátor, gitár, ének felállása eléggé kilógott a gitáralapú magyar undergroundból, ahogy a versszerű, kántált szövegek vagy az élő dob és a dobgép keverése is.

SZGY: Ezek a zenekarok, például a Test Dept. vagy a The Young Gods, hamar eljutottak Magyarországra, így a koncertek révén is óriási hatást gyakoroltak ránk. Az élő dob és a gépdob keverése az­óta is mániám. Hatalmas szerencse, hogy Szántó Zoli már akkor meg tudott írni számítógépen bármilyen zenét. Mutattam neki egy dalt, hogy ez a feeling kéne, és másnap hozott rá hat témát. A számítógépes zene akkor még újdonságnak számított, úgy kellett Bécsből becsempésznünk a cuccokat, mert itthon nem lehetett ilyenekhez hozzájutni. A narráció meg úgy jött, hogy már akkor is sok verset, szöveget írtam, de énekelni nem tudok, ezért az nem is jöhetett szóba.

MN: Hogyan nézett ki egy CMC-koncert a hőskorban?

SZGY: Csináltunk egy félplayback-alapot, azt összehangoltuk az akkor legjobb minőségűnek számító SABA videómagnó segítségével a vetítéssel, és arra játszottunk rá élőben. Akkor még nem sokan kísérleteztek samplingelt bejátszásokkal. Nem is volt gyakran koncertünk, mert kevés helyen voltak adottak a technikai feltételek. Ahol nem lehetett vetíteni, ott nem léptünk fel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.