Interjú

„A régi diktatúrákból újak születnek”

Szász György – CMC

  • Soós Tamás
  • 2022. január 5.

Zene

Közel harminc év után NOW címmel új lemeze jelent meg a hazai indusztriális zene egyik meghatározó együttesének. A hőskorról, a máig aktuális rendszerkritikáról és az újrakezdésről beszélgettünk a zenekar motorjával, Szász Györggyel.

Magyar Narancs: A 80-as évek végén az éppen kibontakozó indusztriális színtérhez (Art Deco, Bp. Service) csatlakozott a CMC, de előtte már játszottál egy punkzenekarban a Sexepil tagjaival. Ez volt a Véraláfutás.

Szász György: Az egy alkalmi együttes volt. Az volt a tervem, hogy csinálunk egy punkzenekart, de végül csak egy rögtönzött koncertet adtunk a bölcsészkaron. Hegyi Zolival ők egy profi formáció voltak, és a srácok inkább vele folytatták a zenélést. Én pedig 1986-ban megalapítottam a CMC-t Méhész Zoltánnal – annak idején együtt rúgtak ki minket a Kőrösi Csoma Sándor Gimnáziumból. Ő akkoriban a Matuska Silver Soundban, Bernáth(y) Sándor izgalmasan előremutató zenekarában játszott, és hozta magával Szántó Zolit is, aki a Sziámiban is basszusgitározott. Egy évvel később csatlakozott hozzánk Kósa Vince, aki az Art Decóban és a Bp. Service-ben játszott. Méhész Zoli távozása után alakult ki a CMC klasszikus triófelállása.

MN: Mi vonzott az ipari zenékben?

SZGY: Mi akkor nem foglalkoztunk vele, hogy ez indusztriál vagy sem. Megtetszettek az akkor frissnek számító zenék, a Test Dept., a Throbbing Gristle, a Cabaret Voltaire, Joy Division, Brian Eno. Volt egy hatalmas változás a zenében, és mi is ennek hatására próbáltunk játszani. Ma 132 címkét ragasztanak egy zenekarra, de akkor szimplán alternatívnak hívtuk ezeket a zenéket.

MN: Azért a CMC két szintetizátor, gitár, ének felállása eléggé kilógott a gitáralapú magyar undergroundból, ahogy a versszerű, kántált szövegek vagy az élő dob és a dobgép keverése is.

SZGY: Ezek a zenekarok, például a Test Dept. vagy a The Young Gods, hamar eljutottak Magyarországra, így a koncertek révén is óriási hatást gyakoroltak ránk. Az élő dob és a gépdob keverése az­óta is mániám. Hatalmas szerencse, hogy Szántó Zoli már akkor meg tudott írni számítógépen bármilyen zenét. Mutattam neki egy dalt, hogy ez a feeling kéne, és másnap hozott rá hat témát. A számítógépes zene akkor még újdonságnak számított, úgy kellett Bécsből becsempésznünk a cuccokat, mert itthon nem lehetett ilyenekhez hozzájutni. A narráció meg úgy jött, hogy már akkor is sok verset, szöveget írtam, de énekelni nem tudok, ezért az nem is jöhetett szóba.

MN: Hogyan nézett ki egy CMC-koncert a hőskorban?

SZGY: Csináltunk egy félplayback-alapot, azt összehangoltuk az akkor legjobb minőségűnek számító SABA videómagnó segítségével a vetítéssel, és arra játszottunk rá élőben. Akkor még nem sokan kísérleteztek samplingelt bejátszásokkal. Nem is volt gyakran koncertünk, mert kevés helyen voltak adottak a technikai feltételek. Ahol nem lehetett vetíteni, ott nem léptünk fel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.