rés a présen: Nem feltétlenül divatos hangszer a harsona. Miért ezt választottad?
Gyetvai Péter: Pedig lehetne divatos is, mert nagyon szép hangszer, de valóban kevésbé ismert, mint például a trombita. Nálunk családilag adott volt a hangszeres zene, apai nagyapám ugyanis trombitás volt. A Vera nagyi meg harmonikaművész, aki apámat családi okok miatt eltiltotta a rézfúvós hangszerektől. Ez később nálam ütött ki. Kilencévesen elkezdtem zeneiskolába járni, ahol természetesen a trombitát választottam, de hamar kiderült, hogy nem az lesz az én hangszerem, és kis keresés után így kötöttem ki a harsonánál. Konziba jártam Budapesten, aztán főiskolára Ausztriában, majd jött a nagybetűs élet.
rap: Húsz éve alakult a Four Bones Quartet, a harsona iránt elkötelezett tagokkal. Hogyan találtatok egymásra?
GYP: A zeneakadémiai évekre nyúlik vissza a megalakulás, ott mindig is voltak kamaracsoportok, onnan indult a baráti együtt zenélés, ami öröm volt, a kvartett meg tisztára olyan, mint egy rockzenekar. A klasszikus gyökerek megmaradtak, de kezdettől fogva el is tértünk azoktól. Nagy lendülettel, rengeteg tervvel és álmokkal vágtunk bele a közös munkába. 2007-ben volt az első igazán feltűnő zenei projektünk Impressziók címmel, amelynek Nagy János zongorista írta a zenéjét, Péterfy Bori is játszott benne és a vizuálja egyedülálló volt. Sikeres volt, de meglepő módon mégis elakadt, talán mert túl formabontónak bizonyult.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
