rés a présen

„A templomtól a diszkóig”

  • rés a présen
  • 2023. március 22.

Zene

Gyetvai Péter zenész

rés a présen: Nem feltétlenül divatos hangszer a harsona. Miért ezt választottad?

Gyetvai Péter: Pedig lehetne divatos is, mert nagyon szép hangszer, de valóban kevésbé ismert, mint például a trombita. Nálunk családilag adott volt a hangszeres zene, apai nagyapám ugyanis trombitás volt. A Vera nagyi meg harmonikaművész, aki apámat családi okok miatt eltiltotta a rézfúvós hangszerektől. Ez később nálam ütött ki. Kilencévesen elkezdtem zeneiskolába járni, ahol természetesen a trombitát választottam, de hamar kiderült, hogy nem az lesz az én hangszerem, és kis keresés után így kötöttem ki a harsonánál. Konziba jártam Budapesten, aztán főiskolára Ausztriában, majd jött a nagybetűs élet.

rap: Húsz éve alakult a Four Bones Quartet, a harsona iránt elkötelezett tagokkal. Hogyan találtatok egymásra?

GYP: A zeneakadémiai évekre nyúlik vissza a megalakulás, ott mindig is voltak kamaracsoportok, onnan indult a baráti együtt zenélés, ami öröm volt, a kvartett meg tisztára olyan, mint egy rockzenekar. A klasszikus gyökerek megmaradtak, de kezdettől fogva el is tértünk azoktól. Nagy lendülettel, rengeteg tervvel és álmokkal vágtunk bele a közös munkába. 2007-ben volt az első igazán feltűnő zenei projektünk Impressziók címmel, amelynek Nagy János zongorista írta a zenéjét, Péterfy Bori is játszott benne és a vizuálja egyedülálló volt. Sikeres volt, de meglepő módon mégis elakadt, talán mert túl formabontónak bizonyult.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.