rés a présen

„A templomtól a diszkóig”

  • rés a présen
  • 2023. március 22.

Zene

Gyetvai Péter zenész

rés a présen: Nem feltétlenül divatos hangszer a harsona. Miért ezt választottad?

Gyetvai Péter: Pedig lehetne divatos is, mert nagyon szép hangszer, de valóban kevésbé ismert, mint például a trombita. Nálunk családilag adott volt a hangszeres zene, apai nagyapám ugyanis trombitás volt. A Vera nagyi meg harmonikaművész, aki apámat családi okok miatt eltiltotta a rézfúvós hangszerektől. Ez később nálam ütött ki. Kilencévesen elkezdtem zeneiskolába járni, ahol természetesen a trombitát választottam, de hamar kiderült, hogy nem az lesz az én hangszerem, és kis keresés után így kötöttem ki a harsonánál. Konziba jártam Budapesten, aztán főiskolára Ausztriában, majd jött a nagybetűs élet.

rap: Húsz éve alakult a Four Bones Quartet, a harsona iránt elkötelezett tagokkal. Hogyan találtatok egymásra?

GYP: A zeneakadémiai évekre nyúlik vissza a megalakulás, ott mindig is voltak kamaracsoportok, onnan indult a baráti együtt zenélés, ami öröm volt, a kvartett meg tisztára olyan, mint egy rockzenekar. A klasszikus gyökerek megmaradtak, de kezdettől fogva el is tértünk azoktól. Nagy lendülettel, rengeteg tervvel és álmokkal vágtunk bele a közös munkába. 2007-ben volt az első igazán feltűnő zenei projektünk Impressziók címmel, amelynek Nagy János zongorista írta a zenéjét, Péterfy Bori is játszott benne és a vizuálja egyedülálló volt. Sikeres volt, de meglepő módon mégis elakadt, talán mert túl formabontónak bizonyult.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.