rés a présen

„A templomtól a diszkóig”

  • rés a présen
  • 2023. március 22.

Zene

Gyetvai Péter zenész

rés a présen: Nem feltétlenül divatos hangszer a harsona. Miért ezt választottad?

Gyetvai Péter: Pedig lehetne divatos is, mert nagyon szép hangszer, de valóban kevésbé ismert, mint például a trombita. Nálunk családilag adott volt a hangszeres zene, apai nagyapám ugyanis trombitás volt. A Vera nagyi meg harmonikaművész, aki apámat családi okok miatt eltiltotta a rézfúvós hangszerektől. Ez később nálam ütött ki. Kilencévesen elkezdtem zeneiskolába járni, ahol természetesen a trombitát választottam, de hamar kiderült, hogy nem az lesz az én hangszerem, és kis keresés után így kötöttem ki a harsonánál. Konziba jártam Budapesten, aztán főiskolára Ausztriában, majd jött a nagybetűs élet.

rap: Húsz éve alakult a Four Bones Quartet, a harsona iránt elkötelezett tagokkal. Hogyan találtatok egymásra?

GYP: A zeneakadémiai évekre nyúlik vissza a megalakulás, ott mindig is voltak kamaracsoportok, onnan indult a baráti együtt zenélés, ami öröm volt, a kvartett meg tisztára olyan, mint egy rockzenekar. A klasszikus gyökerek megmaradtak, de kezdettől fogva el is tértünk azoktól. Nagy lendülettel, rengeteg tervvel és álmokkal vágtunk bele a közös munkába. 2007-ben volt az első igazán feltűnő zenei projektünk Impressziók címmel, amelynek Nagy János zongorista írta a zenéjét, Péterfy Bori is játszott benne és a vizuálja egyedülálló volt. Sikeres volt, de meglepő módon mégis elakadt, talán mert túl formabontónak bizonyult.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.