"A gyökerek érdekeltek" (Natty Bo - Ska Cubano)

  • - kovácsy -
  • 2007. augusztus 16.

Zene

Nem feltétlenül hálás feladat délutáni napindító zenekarnak lenni, a Világzenei Nagyszínpadon sem - habár már az első napon rácáfolt erre a japán ütősegyüttes, a Gocoo érthetetlenül hatalmas sikere, és a skát játszó együttesek is sikerrel vették az akadályt. A Ska Cubanónak a csütörtök jutott, és még szerencséjük is volt, mert a kora esti felhőszakadás megvárta, amíg befejezik a koncertjüket.

Nem feltétlenül hálás feladat délutáni napindító zenekarnak lenni, a Világzenei Nagyszínpadon sem - habár már az első napon rácáfolt erre a japán ütősegyüttes, a Gocoo érthetetlenül hatalmas sikere, és a skát játszó együttesek is sikerrel vették az akadályt. A Ska Cubanónak a csütörtök jutott, és még szerencséjük is volt, mert a kora esti felhőszakadás megvárta, amíg befejezik a koncertjüket. Az idei Sziget skafelhozatalára amúgy sem lehet panasz, arról nem is szólva, hogy ez az eredetileg jamaicai, de Európában újra (vagy változatlanul?) virágzó műfaj egyre inkább beszivárog a legkülönbözőbb világzenei stíluskeverékekbe. Igaz, az egyenletes, szaggatott fúvóshangokkal alátámasztott alapritmus nem különösebben bonyolult képlet.

Egy Peter A. Scott nevű üzletembert, latinzene- és Kuba-rajongót úgy tíz évvel ezelőtt lázba hozott az a tény, hogy miközben a karib-tengeri térség különféle zenéi között a legkülönbözőbb fúziók, kölcsönös vérátömlesztések jöttek létre az idők során, Castro országa kimaradt ebből a folyamatból. Lelki fülei előtt felhangzott egy elméleti kombináció: vajon hogyan szólna a ska, ha "rátennék" azokra a kelet-kubai ritmusokra és hangzásokra, amelyek mögött még jól érezhetőek az afrikai gyökerek. Vagyis megpróbálta elképzelni, mi történt volna a zenében, ha 1959-ben nem győz a forradalom, nem záródik be (vagy ki a térség kultúrájából) Kuba, és a nagyjából ugyanakkor kiformálódott ska is utat talál az országba. Mármint az eredeti ska, amit például a (harmadnap fellépő) Skatalites képvisel.

Scott egy, a régi kubai zenei világot jól ismerő londoni dj-t és énekest vett maga mellé. ' Natty Bo, a Ska Cubano vezetője.

Az újságíróknak várniuk kell, mert Natty a koncert előtt háromnegyed órával is javában gyakorol egy kongással, aki helyettesként került az együttesbe. Fülre húzott sapkájában, 50-es évek stílusú nadrágtartós nadrágjában mintha már színpadkész volna, csillagdíszes aranyfoga meg amúgy is állandó kellék, és talán az apró dobókockákból álló, lelógó nyaklánca is.

"Peter meghívott Santiagóba, ahol egyszerre három zenekarnak igyekeztünk átadni a skát - tulajdonképpen a lehetőségeket vizsgáltuk. Santiagóban olyan zenéket találtunk, mint a changuí és más, afrikai eredetű formák. De igazából a gyökerek, a kubai zene gyökerei érdekeltek, és hogy ezeket hogyan lehetne hozzáilleszteni a skához, amely az amerikai rhythm and blues által is befolyásolt jamaicai zenei jelenség, mento és kumino hatásokkal - ez utóbbi a kubai santeríára emlékeztet, és ahhoz hasonlóan szintén afrikai eredetű rituális zene." Vég nélkül sorolja a különféle ősi kubai és jamaicai ritmusképleteket, zenei formákat, miután a kongás kiképzését a különleges kubai gitárféleségen, tresen játszó társára bízta.

A kísérletezgetésből megszületett az első album, majd az átütő sikert hozó második, és ebből egyenesen adódtak a külföldi nyilvános fellépések. "A fő nehézség a ritmus volt. Olyan hangszereket akartunk bevonni a dologba, mint például a botijuela vagy a marímbula. (Az előbbi fúvós hangszerként használt cserépkorsó, az utóbbi üreges fatestre szerelt, pengethető fémlapocskákból áll - K. T.) Sajnos nem tudtuk megoldani, hogy az a rengeteg zenész, akik az első albumunkon játszanak, élőben is mind a színpadon lehessen, ehhez hozzájönnek még a kubaiakra vonatkozó utazási korlátozások, úgyhogy közülük csak hárman turnéznak velünk. Egy szűkebb együttest állítottunk össze, Londonban élő zenészekkel." Most még a maradék kubaiak sem léphettek színpadra. "Szerencsére van egy basszusgitárosunk, akit ide tudtunk utaztatni, kubai ütőst is találtunk, zongora viszont nem lesz, but the show must go on."

Natty Bo polgári neve Nathan Lerner. "Angliában születtem, kelet-európai zsidó családból származom, eredetileg Besszarábiából, ahonnan Lengyelországba, Litvániába vándoroltak tovább, végül a nagyanyám érkezett Angliába. A korábbi generációknak a litván ágon nem is volt még vezetéknevük, a hivatalos családnevemet - Lerner - már Angliában vették föl. Valójában az én nevem Nathan ben Ephraim volna."

A karrierjét egyébként cirkuszi bohócként kezdte, és amilyen komolyan volt képes beszélni a zenéje forrásairól, olyan önfeledt és szórakoztató a színpadi jelenléte. A mikrofon mögé már egy színes, elöl koronát utánzó cikcakkokkal díszített sapkában áll oda, nyakában gigantikus lakáskulccsal, és a mozdulatai mögé sem nehéz elképzelni valami idézőjelesen hagyományőrző porondot, labdaorral, bumfordi cipővel és bőséges hasra esésekkel. Viszont a koncerten bohóckodásról szó sincs, csak derűről és lendületről, az egyre szaporodó hallgatóság lelkes asszisztenciája mellett. A fúvóskar legjobbjának Eddie "Tan Tan" Thornton trombitás bizonyul, leglátványosabb tagja viszont a filigrán japán hölgy, Megumi Mesaku, aki nem sokkal testesebb a baritonszaxofonjánál, és bár kivételesen ördögi tudást nem mutat fel, dicséretes precizitással umcaumcázza végig a koncertet, sőt egy hevült pillanatában kitekeredve, a háta mögött átnyúlva dolgozza meg a hangszert. A játékos, menetelő ritmus eddigre már a hatása alá vonja a közönséget, és a produkció tomboló ovációt kap.

Jöhetnek a következő fellépők, akikre zuhogó eső, rájuk viszont egy koncertkörút vár: először Dél-Korea, aztán Mexikó, végül pedig az Egyesült Államok és Kanada, közben pedig - szeptemberben - felveszik a következő lemezüket is.

Neked ajánljuk

Farkas farkasnak embere

Évszázadok alatt sokat fejlődtek a történetmesélés eszközei, a korábban tűz mellett elmesélt legendákat mára a live-ozás váltotta fel, a westernfilmek pedig valahol a kettő között helyezkednek el.

Ember embernek

A Piroska és a farkasnak van egy olyan változata, amelyben a gonosz farkas hozzá sem tud nyúlni kiszemelt, fiatal áldozatához, mert megégeti a kislány aranykámzsája.

Mert ez műanyag

Előfordul, hogy néhány tárgy megpillantása egy egész, rég eltemetett emléksort hoz elő. Pontosan ezzel ajándékoz meg minket e kiállítás, amely sokkal többet is ad, mint amennyit a címe ígér. Gyermekkori álmainkat hozza közelebb.

Közös pillanataink

  • Erdei Krisztina

A világ sosem volt túl biztonságos hely, ám napjainkban annyi krízishelyzet adódik, hogy a művészet is a gondozás, a gondoskodás fogalma és gyakorlata felé fordult.

Mantrafelhő

A kötet verseit olvasva mintha egy buborékba kerülnénk. De nem abba a fajtába, amely távol tartja a külvilágot, éppen ellenkezőleg. A gömb homorú fala időnként torzítja a kinti látványt, máskor élesebbé teszi a részleteket, aki pedig kívülről pillant ránk, minket láthat torzabbnak akár.

Egy emlékmű emlékei

  • Antoni Rita

Budapest Főváros Önkormányzata 2020 tavaszán indította el a Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete című projektjét, amely 2023 tavaszán egy emlékmű átadásával zárul majd az I. kerületben.

Szeretetcsomag

„Van egy fennköltlelkű magyar asszony fenn a Várban, aki minden nap igyekszik egy könnyet letörölni, aki minden hétköznapot is a szeretet ünnepévé igyekszik varázsolni.” Sipőcz Jenő fővárosi polgármester hálálkodott e szavakkal Horthy Miklós nejének, miután a kormányzóné 2500 ún. szeretetcsomagot ajánlott föl az árvák javára.

Letéve

Szakápolási központokban ápolnák a jövőben azokat az idős, állandó orvosi felügyeletre nem szoruló, ám az önálló életvitelre már csak segítséggel képes embereket, akikről eddig jobb híján a kórházak gondoskodtak.

„Hogy visszataláljunk”

Három most futó színdarabban is középkorú, életközepi problémákkal szembenéző nőalakot formál meg, róluk beszélgettünk az egy ideje már szabadúszóként dolgozó színésznővel.

„Az utolsó pillanat”

Haditudósítóként járta évekig a Donbaszt az ukrán és szeparatista oldalon is, az erről szóló könyve az idén magyarul is megjelent. A Donbasz – Nászutas lakosztály a Háború Hotelben az orosz–ukrán konfliktus gyökereiig hatol, s azt is bemutatja, hogy milyen volt az élet az invázió előtt. A szlovákiai szerzővel a kézirata lezárása utáni időkről is beszélgettünk.