A közöst elfogadni (Radio Tarifa)

  • 2002. augusztus 15.

Zene

Magyar Narancs: A zenekarnak három spanyol tagja van, akikhez lemezről lemezre a legkülönfélébb népek csatlakoznak.
Magyar Narancs: A zenekarnak három spanyol tagja van, akikhez lemezről lemezre a legkülönfélébb népek csatlakoznak.

Bár sokáig építészként dolgozott, Faín Duenas több mint húsz éve kutatja és játssza a középkor, valamint a spanyol és arab régiók tradicionális zenéjét; 1993 óta pedig a Radio Tarifa zenekar alapítójaként ismerheti a nagyközönség. Arról, hogy vajon Madridban milyen házakat tervezett, nincs tudomásom, viszont együttesének három albumával (Rumba Argelina, Temporal, Cruzando El Río) egy különleges mediterrán "építményt" tár elénk.

Faín Duenas: Valójában hármunk között van egy francia: a fuvolás Vincent Molinóval már a Radio Tarifa létrejötte előtt is együtt zenéltem, a szövegíró-énekes Benjamín Escoriza később csatlakozott hozzánk. A jelenlegi felállásban van egy angol basszusgitárosunk, egy palesztin és kolumbiai szülőktől származó német gitárosunk, és még egy német muzsikus, akinek viszont már spanyol az útlevele.

MN: Egy korábbi nyilatkozatában mégis tiltakozott a "soknemzetiségű" jelző ellen, mindvégig azt hangsúlyozta, a zenekar háromfős.

FD: Az a kiszólás a popkultúra ellen irányult, melynek nem kívánunk a részévé válni. Nem akarjuk, hogy a kiadónk vagy bárki más reklámfogásként használja, hogy a zenészeink más-más helyekről verbuválódtak. Visszautasítjuk az üzleti szemlélet önkényuralmát, mindössze erről van szó.

MN: A folytonos megújulás céljából toboroz mindig új zenészgárdát, vagy még nem talált rá az állandó partnerekre?

FD: A frissítés csupán a kisebbik ok. Nyomósabb érv, hogy a zenénk lemezről lemezre változik egy kicsit, így minden anyaghoz más és más segítőkre van szükségünk. Emellett a turnézó életforma elég fárasztó, sokan nem bírják a stresszt, így emiatt is új társ után kell néznünk.

MN: Hogyan írná le a Radio Tarifa zenéjét?

FD: Alapvetően az andalúziai zenei kultúra fennmaradt formáit próbáljuk továbbvinni egy saját verzióban. Dél-Spanyolország folklórjában rengeteg az "otthagyott" elem, nálunk az arabok nyolcszáz évet töltöttek, jóval többet, mint a törökök Magyarországon. A zenében jól követhetőek a változatos hatások, például szülőhelyem, Kasztília vidékének egyes hagyományos ritmusai ugyanúgy megtalálhatók a marokkói népzenében. A környező országok, Portugália, Algéria folkjában ugyanazt a dallamközpontú, túlnyomórészt akkordok nélküli zenét találod, ugyanazt a modális skálát használják. A mi munkánk, hogy felismerjük a közös elemeket, hogy újra eggyé gyúrjuk azt, amit az iskolai oktatás szétválasztott. "Mi vagyunk az európaiak, azok meg odaát mórok, ellenségek, semmi közünk hozzájuk" - hallgattuk a történelemórán, és talán bennetek is hasonló, hamis kép él a törökről. El kell fogadni a közös történelmet, ha meg akarjuk ismerni saját kultúránkat.

MN: Milyen fogadtatásra talál a tevékenységük a mai időkben?

FD: Szeptember 11-e után sok minden megváltozott, a mostani éra nem a legalkalmasabb a szándékunk demonstrálására. Angliában azt kérdezte egy újságíró, hogy akkor ugye mi az iszlám kultúrát népszerűsítjük. Nem, semmiféle vallási ügyet, s főleg militáns politikai vonalat nem támogatunk, de zenéjüket, hangszereiket tekintve az arabok az egyiptomi, bizánci, római és görög kultúrákból is merítkeztek, és a közös dolgaink még messze nem felderítettek. A mediterrán kultúrákban úgy a 16. századig a tenger kommunikációs szerepet töltött be, akár a Duna errefelé. Mindenki tanult a másiktól, a görögök Alexandriában, a rómaiak a görögöktől, az arabok a rómaiaktól, ezáltal találsz akkora kulturális gazdagságra Dél-Európában. Egy ókori görög vázán láttam egy kettős furulyát (avlos), amit mifelénk aulosnak hívnak; ennek a hangszernek a változatait más-más neveken egészen Indiáig megtalálod: Egyiptomban arghul, a baszkoknál alboka, Tunéziában kornamusa, Pakisztánban egy kígyótáncoltató hangszer. Mi például játszunk egy nay nevű furulyán, aminek a képét magam fotóztam le a British Múzeum egyiptomi részlegében egy fáraó sírján, továbbá az általunk használt faoboának is megvan az egyiptomi őse. Történelmünk újraértékelése nem saját nemzetünk előretolását, hanem az egyetemességet kell szolgálja.

MN: Azt mondta valahol, hogy a zenéjük részben tradíció, részben invenció. Eddig inkább csak az előzőről esett szó.

FD: Nem követjük sem az akadémista, sem a purista felfogást, az ősi hangszerek mellett ugyanúgy használunk elektromos hangszereket, és ami a lényeg: a tradicionális dalokat a mi koncepciónk szerint formáljuk át. Nálunk a harmónia nem akkordok révén jön létre, hanem azáltal, hogy egyszerre több hangszer különbözőképpen játssza ugyanazt a dallamot. Eltérő díszítésekkel, ritmikus frazeálásokkal kísérletezünk, amit a Balkán és a ti modális zenétek is jól ismer.

MN: A flamenco szó hallatán nekem kapásból Spanyolország ugrik be, ön viszont arab gyökerekre hivatkozik.

FD: Dél-Spanyolország mezőin a mai napig énekelnek olyan közvetlenül arab eredetű dalokat, amelyek a flamenco stílusjegyeit mutatják. A flamenco mai alakja a 19. század előtt nem létezett, a jelenlegi formát tekintve tehát egy tradicionális arab énekmód és a mi gitár-harmóniáink fúziójáról kell beszélnünk, ami persze folyamatosan továbbfejlődik. Egy illusztris zenei találkozópont, ahol a határok már összemosódtak. Ezt a fúziós törekvést szimbolizálja az együttes neve is. (Tarifa a Gibraltári-szoros legdélibb városa - a szerk.)

MN: De ugye nincs rádióállomás Tarifán?

FD: De van, egy egészen kicsi. Remélem, adásukkal ők is az Európa-Afrika, keresztény-arab választóvonalat radírozzák.

Bognár Tamás

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.