Lemez

Alan Benzie Trio: Little Mysteries

Zene

Alan Benzie új lemezének meghallgatása előtt Hatake, Natsume és a Harcos Aki Tigrissé Vált nekem semmit sem mondó nevek voltak. Azóta sem kerültem ezekkel a japán animációs figurákkal közelebbi kapcsolatba, de pontosan el tudom őket képzelni, mert Benzie pontosan elém varázsolta őket. Vagyis Alan Benzie-ről elég volna annyit tudni, hogy roppant nagy mesélőkével megáldott zongorista és zeneszerző. Erre már az első trió­lemeze és annak címe, Traveller’s Tales (2015) is utalt. Annyit talán még érdemes megjegyezni, hogy a 27 éves skót muzsikus először hegedülni tanult, de az EST (Esbjörn Svensson triója) hatására váltott.

Azóta számtalan elismerést és ösztöndíjat kapott, a Berklee-re is így jutott el, ahol Joanne Brackeen és Gárdonyi László is tanította. Innen datálódik barátsága Juhász Mártonnal, aki kezdettől fogva a trió dobosa, és teljes és szoros egységben tartoznak össze a bőgős Andrew Robb-bal. Az együttes sikerei­nek egyfajta fokmérője az is, hogy multiktól, piaci trendektől és divatoktól függetlenként jutottak el idáig. De míves játékuk azért annyira mai, amennyire ez a huszonévesekhez illik; közösségi finanszírozásban hozták össze az anyagi feltételeket ehhez a minden szempontból makulátlan, bátor, de nem melldöngető lemezhez.

A szöveges és vokális zenékről most ne essen szó, beszéljünk csak a hagyományos hangszerekkel felálló, a megszokott idiómában maradó jazzegyüttesekről. Ezek között Benzie-ék egészen magasan kiemelkednek. A szerzemények majdnem mind a névadót dicsérik, kettőt jegyez Robb, de már a trió egészét jellemzi a hosszabb szövegekbe összeálló dallam elsőbbsége, hiszen végül is ez lenne a zenei narráció alfája és ómegája. A sodró lendület történetszerűsége, a harmóniai gazdagság, képi világ, a zenei kereteknek a bőbeszédűség határáig elmerészkedő kitöltése – ezekből tevődik össze a trió meséjének misztériuma.

Szerzői kiadás, 2018

Neked ajánljuk