Koncert

Az ő korában

Plácido Domingo a Sportarénában

Zene

Külön kormányhatározat, kényszerű helyszínváltoztatás, sűrű zivatar és érdemi tumultus is megelőzte Plácido Domingo idei második budapesti föllépését, s ha ehhez még hozzátesszük az ismert tényt, miszerint a nagy énekes immár 75 esztendős, igazán nem túlzás megkockáztatni a kijelentést: balul is sikerülhetett volna a Sportarénába átköltöztetett ingyenes koncert.

Azonban nem így történt, s ennek, ha nem is egyetlen, de elsődleges oka mégiscsak Domingo személyiségének és hírnevének egyesített varázsa. Persze személyiség és hírnév megkülönböztetése itt jobbára csak formális, hiszen Domingo egy a múltjával, mi több, a legendájával is. Nem egyszerűen „világhírű tenor”, ahogyan a kissé indiszponált műsorközlő, Varga Edit emlegette az immár évek óta baritonként fellépő művészt, hanem az operaénekes, egy művészi kifejezésmód legismertebb élő – és hozzá máig aktív – képviselője.

Aki ráadásul igen jó formában volt ezen az estén, s így aztán újra sikerrel mutatta fel több ezer ember számára művészetének és személyiségének két tán legjellegzetesebb ismertetőjegyét: a létezés lovagi, ha tetszik, arisztokratikus magaslatát és a kapcsolatkeresés örök késztetését. A rendezők által oly sokszor álszent nyárspolgárnak, sőt szimpla baromnak beállított idősebb Germont (Verdi: Traviata) Domingo megformálásában előkelő és értékes ember: fiát hazahívó áriája egy úr tartottan érzelmes és őszinte megszólalása. A Violettával közös kettősben pedig a maga apai érdekeit kényszerűen előtérbe helyező Domingo egy pillanatra sem tévesztette szem elől partnerét-áldozatát, a német Micaëla Oestét. Ugyanez az extra figyelem, az együttműködést gesztusok sorával megerősítő előzékenység jellemezte azután a koncert mindahány kettősét, de éppígy azt a néhány percet is, amikor Domingo karmesteri pálcával a kezében segítette az ifjú Váradi Gyulát az ismert és népszerű elsőhegedűsi jutalomjáték, a Meditáció (Massenet: Thais) formás megszólaltatásában.

Domingóék teljes műsort adtak, tehát az operarészletek után menetrend szerint következtek a musical-, az operett- és a – Domingo szívének kedves – zarzuelarészletek. Kiderülhetett, hogy a nagy énekes egész jó kis Danilo (A víg özvegyből), hogy még táncolni sem restell, s persze kiderült az is, hogy a Hunyadi László nyitánya roppant idegenül hat az operett- és a zarzuelablokkok között. (Domingo állandó kísérőkarmestere, a jelentékenynek aligha nevezhető Eugene Kohn amúgy becsülettel megküzdött Erkel nyitányával.) És természetesen jöttek a ráadások, Pasztircsák Polinával közösen még a magyarul felhangzó Csárdáskirálynő-kettős, az Emlékszel még is sorra került: persze mókás kiejtéssel, de hát az kit érdekelt!

Vészesen közel az éjfélhez, a budapesti közönség még egyszer hálásan ünnepelhette Plácido Domingót. Nem azt tapsoltuk, hogy még képes ébren maradni ilyen késői órán az ő korában. Az ünneplés sokkal inkább annak szólt, hogy mi még itt élhetünk – az ő korában.

Papp László Sportaréna, augusztus 10.

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.