Koncert

Az ő korában

Plácido Domingo a Sportarénában

Zene

Külön kormányhatározat, kényszerű helyszínváltoztatás, sűrű zivatar és érdemi tumultus is megelőzte Plácido Domingo idei második budapesti föllépését, s ha ehhez még hozzátesszük az ismert tényt, miszerint a nagy énekes immár 75 esztendős, igazán nem túlzás megkockáztatni a kijelentést: balul is sikerülhetett volna a Sportarénába átköltöztetett ingyenes koncert.

Azonban nem így történt, s ennek, ha nem is egyetlen, de elsődleges oka mégiscsak Domingo személyiségének és hírnevének egyesített varázsa. Persze személyiség és hírnév megkülönböztetése itt jobbára csak formális, hiszen Domingo egy a múltjával, mi több, a legendájával is. Nem egyszerűen „világhírű tenor”, ahogyan a kissé indiszponált műsorközlő, Varga Edit emlegette az immár évek óta baritonként fellépő művészt, hanem az operaénekes, egy művészi kifejezésmód legismertebb élő – és hozzá máig aktív – képviselője.

Aki ráadásul igen jó formában volt ezen az estén, s így aztán újra sikerrel mutatta fel több ezer ember számára művészetének és személyiségének két tán legjellegzetesebb ismertetőjegyét: a létezés lovagi, ha tetszik, arisztokratikus magaslatát és a kapcsolatkeresés örök késztetését. A rendezők által oly sokszor álszent nyárspolgárnak, sőt szimpla baromnak beállított idősebb Germont (Verdi: Traviata) Domingo megformálásában előkelő és értékes ember: fiát hazahívó áriája egy úr tartottan érzelmes és őszinte megszólalása. A Violettával közös kettősben pedig a maga apai érdekeit kényszerűen előtérbe helyező Domingo egy pillanatra sem tévesztette szem elől partnerét-áldozatát, a német Micaëla Oestét. Ugyanez az extra figyelem, az együttműködést gesztusok sorával megerősítő előzékenység jellemezte azután a koncert mindahány kettősét, de éppígy azt a néhány percet is, amikor Domingo karmesteri pálcával a kezében segítette az ifjú Váradi Gyulát az ismert és népszerű elsőhegedűsi jutalomjáték, a Meditáció (Massenet: Thais) formás megszólaltatásában.

Domingóék teljes műsort adtak, tehát az operarészletek után menetrend szerint következtek a musical-, az operett- és a – Domingo szívének kedves – zarzuelarészletek. Kiderülhetett, hogy a nagy énekes egész jó kis Danilo (A víg özvegyből), hogy még táncolni sem restell, s persze kiderült az is, hogy a Hunyadi László nyitánya roppant idegenül hat az operett- és a zarzuelablokkok között. (Domingo állandó kísérőkarmestere, a jelentékenynek aligha nevezhető Eugene Kohn amúgy becsülettel megküzdött Erkel nyitányával.) És természetesen jöttek a ráadások, Pasztircsák Polinával közösen még a magyarul felhangzó Csárdáskirálynő-kettős, az Emlékszel még is sorra került: persze mókás kiejtéssel, de hát az kit érdekelt!

Vészesen közel az éjfélhez, a budapesti közönség még egyszer hálásan ünnepelhette Plácido Domingót. Nem azt tapsoltuk, hogy még képes ébren maradni ilyen késői órán az ő korában. Az ünneplés sokkal inkább annak szólt, hogy mi még itt élhetünk – az ő korában.

Papp László Sportaréna, augusztus 10.

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

Politikai inszeminátor

Egy ország találgatja éppen, hogy mi a fenét is akar ez az egész jelenteni. Hogy Gattyán György, aki a LiveJasmin nevű site-ján keresztül élő webkamerás pornóval begyűjtött nagyjából 300 milliárd forintot, most minden előzmény nélkül miniszterelnök-jelöltként bukkant fel a honi média megfelelő bugyraiban. 

Apácától nyalókáig

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.

Itt mindenki figyel

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.

Nem szentírás

  • Balogh Magdolna

A szerző eddig kilenc történelmi tárgyú könyvet jelentetett meg, amelyek közül a legsikeresebb a 2017-ben Goncourt-díjjal kitüntetett, a nemzetközi kritika által is egekbe dicsért Napirend, amelyben Hitlernek a második világháborút előkészítő tárgyalássorozatát írja meg egy afféle fekete komédiában.