Magyar Narancs: Hogyan került a világ legmenőbb vígjátéksorozatába?
Bálint Eszter: Louis és én ugyanabba az iskolába járatjuk a gyerekeinket. Évekig kerülgettük egymást anélkül, hogy egyetlen szót is váltottunk volna. Vannak közös ismerőseink, talán ők mondhatták neki, hogy én vagyok az a csaj, aki a Florida, a paradicsomban játszott. Több se kellett neki, eljött az egyik koncertemre. A koncert végén odajött hozzám, és azzal állt elő, hogy írt egy szerepet, eljönnék-e hozzá, a házába, felolvasnám-e. Egy kicsit bizonytalan voltam, mondtam is neki, hogy figyelj, ezer éve nem színészkedtem. Szóval, szabadkoztam egy kicsit, aztán felmentem hozzá. Felolvastam, amit kellett, és enyém lett a szerep. Abban a sorozatban, amit mindig is imádtam.
| ||
MN: Eredetileg is egy angolul nem beszélő magyar lány szerepelt a forgatókönyvben?
BE: Igen. Talán azért lett magyar, mert Louis maga is magyar származású. Legalábbis részben.
MN: A közös iskola volt az egyetlen kapocs?
BE: Igen. De azért nem hiszem, hogy csak úgy vaktában szólongatta volna le a szülőket. Kellett ehhez az is, hogy ismerje a Florida, a paradicsomot.
MN: A Louie előtt mikor szerepelt utoljára filmben?
BE: Azt hiszem, Steve Buscemi filmje lehetett az utolsó, a Bárbajnokok. Valamikor a kilencvenes évek közepén. Lehet, hogy szerepeltem azóta is valamiben, de ha így is történt, már nem emlékszem, miben.
| ||
MN: Szóval, miután Louis C. K. beazonosította, hogy itt a csaj a Florida, a paradicsomból, lecsekkolta az egyik koncertjét is. Melyik koncertje volt ez?
BE: Elég gyakran felléptem, havonta egy-két koncertet biztosan adtam. Van egy bárral egybenyitott kis koncerthely Brooklynban, a Barbés nevű hely a Park Slope nevű környéken. Azt is mondhatnám, hogy a törzshelyem, annyiszor felléptem már itt. Akkor is itt játszottam Chris Cochrane gitárossal, amikor Louis eljött megnézni.
| ||
MN: Brooklyn maga a hipszterség Mekkája, bármit is jelentsen ez. Az a stílus, amit ma némi éllel hipszternek neveznek, nagyjából ugyanaz, ami a Florida, a paradicsomra is oly jellemző. Ne vegye sértésnek, de lehet, hogy maguk voltak az eredeti hipszterek...
BE: Jó, nem veszem rossz néven. De mi az, hogy hipszter? Eléggé megfoghatatlan dolog, annyi jelentése van. Brooklyn mindenesetre zeneileg sokkal több fellépési lehetőséget tartogat, mint Manhattan. Manhattan piszok drága, már csak ezért sem lehet bármiféle átfogó zenei szcénáról vagy virágzó undergroundról beszélni. Ami jó, az Brooklynba költözött, szinte lehetetlen Manhattanben rentábilis koncerthelyet fenntartani. De nemcsak zenészként, hanem emberként is lehetetlen Manhattanben megmaradni. Igaz, én ott élek, de csak azért, mert sikerült valami egészen szerencsés bérletkonstrukció folytán lakáshoz jutnom. Brooklyn a viszonylagos olcsósága miatt hozza össze az embereket, és nem azért, mert valami kulturális mozgalom helyszíne lenne. Ha vannak is underground zenei mozgalmak, azokat sokkal nehezebb ma megtalálni, mint az én időmben. Sokkal szétszórtabb a szcéna. Nem nagyon látok hasonlóságot a mai Brooklyn és a fiatalkorom helyszínei között.
| ||
MN: A leghíresebb ilyen helyszín az édesapja és Halász Péter nevével fémjelzett Squat Theatre volt, a Chelsea hotel szomszédságában, a nyugati 23. utcában. A hely nemcsak színházként, hanem klubként is működött; a legmenőbb arcok jártak oda, Jarmuschtól a Sonic Youth tagjaiig...
BE: Thurston Moore (a Sonic Youth énekes-gitárosa - K. G.) többször is megfordult a klubban, de nem előadóként, csak mezei vendégként, hiszen akkor még nem létezett a Sonic Youth. Sok ismeretség alakult a koncerteken, valamikor réges-régen szerepeltem is egy Sonic Youth-videóban, de csak egy aprócska szerep erejéig. Zenészként nem dolgoztam velük, de ismertük egymást.
MN: Gyerekként dj-zett is a klubban. Hány éves volt?
BE: Tizenhárom. Én voltam a házi dj.
MN: Normális dolog volt ez egy 13 éves lánynak?
BE: Nekem az volt, hiszen ebben a közegben nőttem fel. Más 13 éves gyereknek aligha lett volna az. Mai fejjel már nem lennék annyira biztos benne, hogy ez teljesen normális volt.
| ||
MN: Más gyerekek is dj-ztek?
BE: Olykor mások is beálltak, de én voltam az állandó dj.
MN: Milyen lemezeket játszott?
BE: Baromi izgalmas időszak volt ez zeneileg. Rengeteg Funkadelicet, rengeteg Public Image Limitedet játszottam. És olykor, csak az íze kedvéért, bedobtam valami régebbi dolgot, például Jimi Hendrixet vagy James Brownt. A funkot kevertem az akkor frissnek számító punkkal, a The Clashsel. És rengeteg Motown-slágert is játszottam.
MN: Magyar zenét játszott?
BE: Nem hinném. Nem nagyon ismertem a magyar popot.
MN: És most?
BE: Most sem.
| ||
MN: Mikor dj-zett utoljára?
BE: Akkor, gyerekként. És azóta se.
MN: Ma miket hallgat?
BE: Hadd hozzam ide az iPhone-omat! Vicces, de főleg olyanokat hallgatok, akikkel dolgozom is. Dolgoztam Michael Girával és a Swansszal, rajta is vannak a telefonomon. Épp most jelent meg az új lemezük - ezen nem szerepelek. Neil Youngnak is mindig velem kell lennie, és még mindig hallgatom azokat a számokat, amiket 13 éves dj-ként játszottam. A Talking Heads sem hiányozhat. De itt van a Black Star is, Mos Def kilencvenes évekbeli rapalbuma. Van még Kristin Hersh, Throwing Muses, Left Lane Cruiser, Spiritualized, Valerie June, Curtis Mayfield, Black Keys és sok obskúrus brooklyni dolog. És Jack White új dolgait is mindig meghallgatom.
MN: Jim Jarmusch és John Lurie is gyakran megfordult a Squat Theatre holdudvarában. Lurie ma már nem szeret a Jarmuschsal közös filmjeiről beszélni. Mi történt?
BE: Nem tudom pontosan. Volt némi feszültség a Florida, a paradicsom forgatásán, de Jim és John nem adta fel a közös munkát, hiszen utána is filmeztek együtt. John sosem volt egy könnyű eset, az utóbbi években ráadásul komoly egészségi problémái is támadtak, szóval, nem tudom, mi történhetett köztük. Nem lenne fair, ha kommentálnám a dolgot.
| ||
MN: Mikor látta utoljára a Florida, a paradicsomot?
BE: Érdekes, már vagy húsz éve nem láttam a filmet. Részleteket igen, de egyben az egészet nem. Másfél hónapja viszont a Lincoln Centerben nagy Jarmusch-retrospektívet tartottak. Itt, a New York-i filmfesztiválon volt a film eredeti premierje is. Felhívtak, hogy mondanék-e bevezetőt a film előtt, de az meg sem fordult a fejemben, hogy ott maradjak a vetítésre. Marha kínosnak éreztem volna a közönséggel együtt végignézni. Úgy alakult, hogy végül a fiamat is magammal vittem; mivel másnap suli volt, tudtam, hogy időben ágyba kell dugnom, szóval minden a maradás ellen szólt. Szépen elmondtam a bevezetőt, elkezdődött a vetítés, gondoltam, hamar lelépünk, de a fiam annyira belemerült, hogy az istennek sem tudtam elvonszolni. Ha nem is végig, de jó sokáig maradtunk. Még nekem is élmény volt, mert igazi moziban, nagy vásznon emberemlékezet óta nem láttam.
MN: Nemrég pénzgyűjtő kampányba kezdett, hogy megjelentethesse az új lemezét. Hogy halad?
BE: Még sosem csináltam ilyet, nagyon idegen ez az egész a számomra, de mivel ez az egyetlen járható út, hát úgy döntöttem, jó, legyen. Már a felénél járok, szerintem meglesz a lemez. De tudja, hogy megy ez, az elején mindenki lelkes, az igazi kihívás viszont, hogy végig életben tudd tartani a kampányt (Eszter kampánya itt - K.G.). És én utálok bármiféle szívességet is kérni másoktól, szóval igazi kihívás ez nekem. Lassan az utolsó dalokat is befejezem; remélem, még ezen a nyáron vagy ősszel fel tudom venni a lemezt.
MN: A Louie-ban a saját hegedűjén játszik?
BE: Igen, a sajátom. A lépcsőházi zenélést már azután írták bele a forgatókönyvbe, hogy Louis kiválasztott a szerepre. De nemcsak a filmben hegedülök, hanem a soundtracken is.
| ||
MN: Ellen Burstyn a mamáját játssza; neki is magyarul kell beszélnie. Segített neki?
BE: A forgatás előtt felmentem hozzá gyakorolni. Adtam neki egy felvételt; anyám beszél rajta, az üzenetrögzítőmről másoltam ki. Anyámnak olyan vaskos, magyaros akcentusa van, hogy Ellen erre bátran építhetett. Még néhány kifejezést is megtanítottam neki. De volt mellette egy szakember is a forgatáson - Ellen Burstyn megrögzött maximalista. Akkor is magyaros akcentussal beszélt, amikor épp nem forgattunk.
MN: Ugye, azt tudja, hogy az Amia, a sorozatbeli neve nem egy létező magyar név?
BE: Tudom, persze. Louis választotta, ki tudja, miért. De szépen cseng, és ez a fontos. Nem akartam vitába szállni autentikussági kérdésekben. Ráhagytam teljesen.
| ||
MN: Volt valami kis összekacsintás azért, valami "én is magyar, te is magyar" dolog?
BE: Még a gulyás sem került szóba. Az egyetlen dolog, amit szóvá tettem, a forgatókönyv egyik fordulata volt. Az szerepelt benne, hogy a lány azért megy vissza Budapestre, mert Amerikában dúl a gazdasági válság. Mondtam Louisnak, hogy óvatosan ezzel, mert Budapesten legalább ilyen rossz, ha nem rosszabb a helyzet. Louis egyébként azt is rám hagyta, hogy mit hegedülök a filmben, csak annyit mondott: valami magyaros legyen!
