"Valami magyaros legyen!" – Bálint Eszter zenész, színész

Zene

Hat epizódon át játszotta Louis C. K. szívének választottját, egy angolul nem beszélő magyar hegedűst a Louie című tévésorozatban. Már ennyi is elég lenne az üdvösséghez, de természetesen nemcsak ezért, hanem a Florida, a paradicsom főszerepéért és zenei munkásságáért is szeretjük a magyar származású zenész-színésznőt, akit telefonon sikerült elérni New York-i otthonában.

Magyar Narancs: Hogyan került a világ legmenőbb vígjátéksorozatába?

Bálint Eszter: Louis és én ugyanabba az iskolába járatjuk a gyerekeinket. Évekig kerülgettük egymást anélkül, hogy egyetlen szót is váltottunk volna. Vannak közös ismerőseink, talán ők mondhatták neki, hogy én vagyok az a csaj, aki a Florida, a paradicsomban játszott. Több se kellett neki, eljött az egyik koncertemre. A koncert végén odajött hozzám, és azzal állt elő, hogy írt egy szerepet, eljönnék-e hozzá, a házába, felolvasnám-e. Egy kicsit bizonytalan voltam, mondtam is neki, hogy figyelj, ezer éve nem színészkedtem. Szóval, szabadkoztam egy kicsit, aztán felmentem hozzá. Felolvastam, amit kellett, és enyém lett a szerep. Abban a sorozatban, amit mindig is imádtam.

Eszter és Louis C.K.

Eszter és Louis C.K.

 

MN: Eredetileg is egy angolul nem beszélő magyar lány szerepelt a forgatókönyvben?

BE: Igen. Talán azért lett magyar, mert Louis maga is magyar származású. Legalábbis részben.

MN: A közös iskola volt az egyetlen kapocs?

BE: Igen. De azért nem hiszem, hogy csak úgy vaktában szólongatta volna le a szülőket. Kellett ehhez az is, hogy ismerje a Florida, a paradicsomot.

MN: A Louie előtt mikor szerepelt utoljára filmben?

BE: Azt hiszem, Steve Buscemi filmje lehetett az utolsó, a Bárbajnokok. Valamikor a kilencvenes évek közepén. Lehet, hogy szerepeltem azóta is valamiben, de ha így is történt, már nem emlékszem, miben.

Eszter a Bárbajnokokban

Eszter a Bárbajnokokban

 

MN: Szóval, miután Louis C. K. beazonosította, hogy itt a csaj a Florida, a paradicsomból, lecsekkolta az egyik koncertjét is. Melyik koncertje volt ez?

BE: Elég gyakran felléptem, havonta egy-két koncertet biztosan adtam. Van egy bárral egybenyitott kis koncerthely Brooklynban, a Barbés nevű hely a Park Slope nevű környéken. Azt is mondhatnám, hogy a törzshelyem, annyiszor felléptem már itt. Akkor is itt játszottam Chris Cochrane gitárossal, amikor Louis eljött megnézni.

Eszter & Chris Cochrane

Eszter & Chris Cochrane

 

MN: Brooklyn maga a hipszterség Mekkája, bármit is jelentsen ez. Az a stílus, amit ma némi éllel hipszternek neveznek, nagyjából ugyanaz, ami a Florida, a paradicsomra is oly jellemző. Ne vegye sértésnek, de lehet, hogy maguk voltak az eredeti hipszterek...

BE: Jó, nem veszem rossz néven. De mi az, hogy hipszter? Eléggé megfoghatatlan dolog, annyi jelentése van. Brooklyn mindenesetre zeneileg sokkal több fellépési lehetőséget tartogat, mint Manhattan. Manhattan piszok drága, már csak ezért sem lehet bármiféle átfogó zenei szcénáról vagy virágzó undergroundról beszélni. Ami jó, az Brooklynba költözött, szinte lehetetlen Manhattanben rentábilis koncerthelyet fenntartani. De nemcsak zenészként, hanem emberként is lehetetlen Manhattanben megmaradni. Igaz, én ott élek, de csak azért, mert sikerült valami egészen szerencsés bérletkonstrukció folytán lakáshoz jutnom. Brooklyn a viszonylagos olcsósága miatt hozza össze az embereket, és nem azért, mert valami kulturális mozgalom helyszíne lenne. Ha vannak is underground zenei mozgalmak, azokat sokkal nehezebb ma megtalálni, mint az én időmben. Sokkal szétszórtabb a szcéna. Nem nagyon látok hasonlóságot a mai Brooklyn és a fiatalkorom helyszínei között.

A linguini eset (1991): Rosanna Arquette, Eszter, Bowie

A linguini eset: Rosanna Arquette, Eszter, Bowie

 

MN: A leghíresebb ilyen helyszín az édesapja és Halász Péter nevével fémjelzett Squat Theatre volt, a Chelsea hotel szomszédságában, a nyugati 23. utcában. A hely nemcsak színházként, hanem klubként is működött; a legmenőbb arcok jártak oda, Jarmuschtól a Sonic Youth tagjaiig...

BE: Thurston Moore (a Sonic Youth énekes-gitárosa - K. G.) többször is megfordult a klubban, de nem előadóként, csak mezei vendégként, hiszen akkor még nem létezett a Sonic Youth. Sok ismeretség alakult a koncerteken, valamikor réges-régen szerepeltem is egy Sonic Youth-videóban, de csak egy aprócska szerep erejéig. Zenészként nem dolgoztam velük, de ismertük egymást.

MN: Gyerekként dj-zett is a klubban. Hány éves volt?

BE: Tizenhárom. Én voltam a házi dj.

MN: Normális dolog volt ez egy 13 éves lánynak?

BE: Nekem az volt, hiszen ebben a közegben nőttem fel. Más 13 éves gyereknek aligha lett volna az. Mai fejjel már nem lennék annyira biztos benne, hogy ez teljesen normális volt.

Eszter a Paradicsomban

Eszter a Paradicsomban

 

MN: Más gyerekek is dj-ztek?

BE: Olykor mások is beálltak, de én voltam az állandó dj.

MN: Milyen lemezeket játszott?

BE: Baromi izgalmas időszak volt ez zeneileg. Rengeteg Funkadelicet, rengeteg Public Image Limitedet játszottam. És olykor, csak az íze kedvéért, bedobtam valami régebbi dolgot, például Jimi Hendrixet vagy James Brownt. A funkot kevertem az akkor frissnek számító punkkal, a The Clashsel. És rengeteg Motown-slágert is játszottam.

MN: Magyar zenét játszott?

BE: Nem hinném. Nem nagyon ismertem a magyar popot.

MN: És most?

BE: Most sem.

Eszter a Paradicsomban

Eszter a Paradicsomban

 

MN: Mikor dj-zett utoljára?

BE: Akkor, gyerekként. És azóta se.

MN: Ma miket hallgat?

BE: Hadd hozzam ide az iPhone-omat! Vicces, de főleg olyanokat hallgatok, akikkel dolgozom is. Dolgoztam Michael Girával és a Swansszal, rajta is vannak a telefonomon. Épp most jelent meg az új lemezük - ezen nem szerepelek. Neil Youngnak is mindig velem kell lennie, és még mindig hallgatom azokat a számokat, amiket 13 éves dj-ként játszottam. A Talking Heads sem hiányozhat. De itt van a Black Star is, Mos Def kilencvenes évekbeli rapalbuma. Van még Kristin Hersh, Throwing Muses, Left Lane Cruiser, Spiritualized, Valerie June, Curtis Mayfield, Black Keys és sok obskúrus brooklyni dolog. És Jack White új dolgait is mindig meghallgatom.

MN: Jim Jarmusch és John Lurie is gyakran megfordult a Squat Theatre holdudvarában. Lurie ma már nem szeret a Jarmuschsal közös filmjeiről beszélni. Mi történt?

BE: Nem tudom pontosan. Volt némi feszültség a Florida, a paradicsom forgatásán, de Jim és John nem adta fel a közös munkát, hiszen utána is filmeztek együtt. John sosem volt egy könnyű eset, az utóbbi években ráadásul komoly egészségi problémái is támadtak, szóval, nem tudom, mi történhetett köztük. Nem lenne fair, ha kommentálnám a dolgot.

Eszter a Paradicsomban

Eszter a Paradicsomban

 

MN: Mikor látta utoljára a Florida, a paradicsomot?

BE: Érdekes, már vagy húsz éve nem láttam a filmet. Részleteket igen, de egyben az egészet nem. Másfél hónapja viszont a Lincoln Centerben nagy Jarmusch-retrospektívet tartottak. Itt, a New York-i filmfesztiválon volt a film eredeti premierje is. Felhívtak, hogy mondanék-e bevezetőt a film előtt, de az meg sem fordult a fejemben, hogy ott maradjak a vetítésre. Marha kínosnak éreztem volna a közönséggel együtt végignézni. Úgy alakult, hogy végül a fiamat is magammal vittem; mivel másnap suli volt, tudtam, hogy időben ágyba kell dugnom, szóval minden a maradás ellen szólt. Szépen elmondtam a bevezetőt, elkezdődött a vetítés, gondoltam, hamar lelépünk, de a fiam annyira belemerült, hogy az istennek sem tudtam elvonszolni. Ha nem is végig, de jó sokáig maradtunk. Még nekem is élmény volt, mert igazi moziban, nagy vásznon emberemlékezet óta nem láttam.

MN: Nemrég pénzgyűjtő kampányba kezdett, hogy megjelentethesse az új lemezét. Hogy halad?

BE: Még sosem csináltam ilyet, nagyon idegen ez az egész a számomra, de mivel ez az egyetlen járható út, hát úgy döntöttem, jó, legyen. Már a felénél járok, szerintem meglesz a lemez. De tudja, hogy megy ez, az elején mindenki lelkes, az igazi kihívás viszont, hogy végig életben tudd tartani a kampányt (Eszter kampánya itt - K.G.). És én utálok bármiféle szívességet is kérni másoktól, szóval igazi kihívás ez nekem. Lassan az utolsó dalokat is befejezem; remélem, még ezen a nyáron vagy ősszel fel tudom venni a lemezt.

MN: A Louie-ban a saját hegedűjén játszik?

BE: Igen, a sajátom. A lépcsőházi zenélést már azután írták bele a forgatókönyvbe, hogy Louis kiválasztott a szerepre. De nemcsak a filmben hegedülök, hanem a soundtracken is.

Eszter, saját hegedű, Louis

Eszter, saját hegedű, Louis

 

MN: Ellen Burstyn a mamáját játssza; neki is magyarul kell beszélnie. Segített neki?

BE: A forgatás előtt felmentem hozzá gyakorolni. Adtam neki egy felvételt; anyám beszél rajta, az üzenetrögzítőmről másoltam ki. Anyámnak olyan vaskos, magyaros akcentusa van, hogy Ellen erre bátran építhetett. Még néhány kifejezést is megtanítottam neki. De volt mellette egy szakember is a forgatáson - Ellen Burstyn megrögzött maximalista. Akkor is magyaros akcentussal beszélt, amikor épp nem forgattunk.

MN: Ugye, azt tudja, hogy az Amia, a sorozatbeli neve nem egy létező magyar név?

BE: Tudom, persze. Louis választotta, ki tudja, miért. De szépen cseng, és ez a fontos. Nem akartam vitába szállni autentikussági kérdésekben. Ráhagytam teljesen.

Burstyn és Eszter

Burstyn és Eszter

 

MN: Volt valami kis összekacsintás azért, valami "én is magyar, te is magyar" dolog?

BE: Még a gulyás sem került szóba. Az egyetlen dolog, amit szóvá tettem, a forgatókönyv egyik fordulata volt. Az szerepelt benne, hogy a lány azért megy vissza Budapestre, mert Amerikában dúl a gazdasági válság. Mondtam Louisnak, hogy óvatosan ezzel, mert Budapesten legalább ilyen rossz, ha nem rosszabb a helyzet. Louis egyébként azt is rám hagyta, hogy mit hegedülök a filmben, csak annyit mondott: valami magyaros legyen!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.