Lemez

Beady Eye: BE

Zene

Fura lehet tizenöt évnyi arénázás után visszatérni a klubokba, főleg ha az embernek akkora egója van, hogy még az űrből is látszik. Márpedig rég volt már Knebworth, de még 2009 is, amikor a testvérgyűlölet végleg szétszakította az Oasist, amely Beady Eye néven folytatta Noel Gallagher nélkül - és nem volt nehéz megjósolni, hogy a fő dalszerző szólólemeze köröket ver majd Liamék első albumára.

A tavalyelőtti Different Gear Still Speeding után most itt van a folytatás, melyen sajnos nem emelkedik a színvonal, és persze minden hang ismerős valahonnan - ha nem egy korábbi Oasis-lemezről, akkor mondjuk a Beatlestől és korabeli társaitól. Az egyetlen ember, aki itt tisztességesen teljesít, Dave Sitek, a TV On The Radióból is ismert producerzseni; valószínűleg neki köszönhetők a Face The Crowd izgalmas riffjére pluszban rápakolt vonósok, illetve a Second Bite Of The Apple szokatlan ritmusai. A többi dalban az égadta világon semmi újszerű nincs, a dalcímek sok esetben nyúlások: a Soul Love David Bowie-é, a Shine A Light a Stonesé (ráadásul az alapot a Not Fade Away üteme adja), a Don't Brother Me a Beatlesé - és ezzel a gyagyás szójátékkal Liam összehozta, hogy végre Noelnek is üzenhessen; a dalban amúgy a "give peace a chance" gondolat is elhangzik. Az újrakezdésről papoló Start Anewban az énekes azon elmélkedik, hogy "az egész világ a kezünkben volt", a legszánalmasabb mégis az, hogy a Beady Eye a Voice-ban lép fel, a lemezborítóra meg villantós fotót tesz. Innen csak egy kiút van, amihez fontos adalék, hogy jövőre lesz húszéves a Definitely Maybe. Kérjük a téteket.

Sony, 2013

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.