Lemez

Beady Eye: BE

Zene

Fura lehet tizenöt évnyi arénázás után visszatérni a klubokba, főleg ha az embernek akkora egója van, hogy még az űrből is látszik. Márpedig rég volt már Knebworth, de még 2009 is, amikor a testvérgyűlölet végleg szétszakította az Oasist, amely Beady Eye néven folytatta Noel Gallagher nélkül - és nem volt nehéz megjósolni, hogy a fő dalszerző szólólemeze köröket ver majd Liamék első albumára.

A tavalyelőtti Different Gear Still Speeding után most itt van a folytatás, melyen sajnos nem emelkedik a színvonal, és persze minden hang ismerős valahonnan - ha nem egy korábbi Oasis-lemezről, akkor mondjuk a Beatlestől és korabeli társaitól. Az egyetlen ember, aki itt tisztességesen teljesít, Dave Sitek, a TV On The Radióból is ismert producerzseni; valószínűleg neki köszönhetők a Face The Crowd izgalmas riffjére pluszban rápakolt vonósok, illetve a Second Bite Of The Apple szokatlan ritmusai. A többi dalban az égadta világon semmi újszerű nincs, a dalcímek sok esetben nyúlások: a Soul Love David Bowie-é, a Shine A Light a Stonesé (ráadásul az alapot a Not Fade Away üteme adja), a Don't Brother Me a Beatlesé - és ezzel a gyagyás szójátékkal Liam összehozta, hogy végre Noelnek is üzenhessen; a dalban amúgy a "give peace a chance" gondolat is elhangzik. Az újrakezdésről papoló Start Anewban az énekes azon elmélkedik, hogy "az egész világ a kezünkben volt", a legszánalmasabb mégis az, hogy a Beady Eye a Voice-ban lép fel, a lemezborítóra meg villantós fotót tesz. Innen csak egy kiút van, amihez fontos adalék, hogy jövőre lesz húszéves a Definitely Maybe. Kérjük a téteket.

Sony, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.