Wagner a tánc apoteózisának nevezte Beethoven VII. szimfóniáját, Carl Maria von Weber pedig azt mondta, Beethovent immár bedughatják egy diliházba. Az 1813. december 8-án megtartott bemutatón az igencsak siket zeneszerző vezényelt, valószínűleg csak többé-kevésbé előnyére a zenének, de az orkesztra a kor legnevesebb hangszereseiből állt, és sok jelentős komponista foglalt helyet a sorok között. Még Salieri is ott volt, és az ütősöket gardírozta. Egy zömök, fekete hajú, tizenöt éves fiú kerek szemüveggel is jelen lehetett ezen a bemutatón, épp akkor fejezte be az első szimfóniáját, de alighanem túl szégyenlős volt, hogy felhívja magára a figyelmet. Franz Schubertnek hívták. A szimfóniát nagy lelkesedéssel fogadták, és a koncertet négy nappal később megismételték. A komponista titkára, Schindler szerint „ez volt a legfontosabb est Beethoven életében, mert a zenei élet szinte minden szereplője, még azok is, akik korábban idegenkedtek tőle, kitüntették babérjaikkal”.
A Fesztivál Akadémia grandiózus nyitóhangversenyén ez a Beethoven-szimfónia is elhangzik. De a tarka műsorban Kelemen Barnabás vezetésével felcsendül a C-dúr hármasverseny is, no meg Brahms a-moll kettősversenye. Az est zenekara a Concerto Budapest lesz, amelyet Keller András vezényel. A karmester Mozart Sinfonia concertantéjában hegedűt vesz kézbe, Kokas Katalin brácsázik (Zeneakadémia, július 14., hét óra).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
