Lemez

Broken Social Scene: Hug of Thunder

Zene

A kanadai zenekar neve az Arcade Fire árnyékában talán kevésbé cseng ismerősen, pedig amolyan indie szupergroupról van szó, melynek folyamatosan változó felállásában megtaláljuk a Stars és a Metric zenekarok énekesnőit, valamint a pár hónapja saját albummal jelentkező Feistet is.
A Kevin Drew vezette csoportosulás a Hug of Thundert megelőzően négy, aránylag korrekt lemezt tett le az asztalra – a legutóbbi bő hét éve jelent meg. 2011-ben a projekt tetszhalottá vált, részben a számos tag számtalan egyéb elfoglaltsága miatt, ám két évvel ezelőtt ismét elkezdtek csörögni a telefonok, a lényeget pedig Andrew Whiteman basszusgitáros fogalmazta meg a legjobban: „Olyan ez a zenekar, mint a maffia. Egy életre benne maradsz.” Drew és tucatnyi társa a 2015-ös párizsi merényletek hatására kezdett bele az új albumba (aztán az idén épp a robbantásos Ariane Grande-koncert másnapján léptek fel Manchesterben), ami szomorú számokat sejtet, de erről szó sincs: a hangulat végig emelkedett, a hangszerelés lenyűgöző, és a dalok is parádésak. Folyamatosan váltakoznak a férfi és női énekhangok, de a sok résztvevő ellenére is egységes a produkció, a bombasztikus barokk-pop dalok hallatán pedig olyan szintén nagy létszámú kollektívák jutnak eszünkbe, mint a Poly­phonic Spree vagy éppen az Arcade Fire. Ha lehet legjobb dalt választani, akkor az talán a Skyline, bár a remek fúvósokkal megtámogatott Victim Lover vagy a Syd Barrettet is megemlítő címadó dal is nagyszerű. És persze a maradék kilenc számra sem lehet panasz, úgyhogy azt hiszem, fél éve kissé elhamarkodottan előlegeztem meg az év lemeze titulust az Elbow-nak ugyanezeken a hasábokon.

Arts & Crafts, 2017

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.