„Rendszerint rögtön komponáláshoz fogott, miután felkelt. Először az ágytakarón kopogta le a zenei ötletei ritmusát. Ha az asztalnál dolgozott, a plajbászt a fogai közé vette, és az ujjaival a felöltőjét ütögette, mintha zongorán játszana, vagy a lábaival dobolt. Aztán a zongorához ment, végigjátszott valamit, magában gyöngéden dünnyögött. Gyakran besurrantam a szobába és hallgattam. Mereven engem nézett, fütyült, de valószínűleg észre sem vette, hogy ott vagyok.”
Ekképpen írt Antonín Dvořákról unokatestvére, Anna Duškova. Az utolérhetetlen dallamairól ismert komponistáról levelei és egyéb visszaemlékezések alapján a kilencvenes években fedezték fel, hogy valószínűleg agorafóbiás volt, és szorongott a nagy, nyílt terektől. Talán mégsem haragudna meg a Kodály Vonósnégyesre, hogy szabadtéri koncertjükön az Amerikai kvartett is elhangzik, az a darab, amely az Újvilág-szimfóniához hasonlóan nem tartalmaz amerikai népdalokat, mégis hitelesnek tűnik az új kontinens megidézésben. Műsoron még Haydn Madár-kvartettje (Magyar Zene Háza, május 26., hét óra).
Májusban ismét látható Richard Strauss nehéz szimbólumokkal telepakolt, a Varázsfuvola párdarabjának szánt operája, Az árnyék nélküli asszony az Operaházban. A produkcióról kritikusunk kilenc éve azt írta, helytáll önmagáért és a műért – azóta sem romlott el. Pénteken és vasárnap is elcsíphető az öt főszereplős darab, amelyből Komlósi Ildikót és Sümegi Esztert illik kiemelni (május 26. és 28., hat óra).
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
