A közelmúltban jelent meg Dukay Barnabás szerzői, valamint Vékony Ildikó előadói portrélemeze. Mindkét CD a BMC kiadványa, s mindkettő része a kiadó eddigi működésére jellemző progresszív közreadói hagyománynak. Igen sok érv szól amellett, hogy e két felvételt egy lapon említsük, bár bevallom: a puszta véletlen műve,
hogy egy recenzió keretében számolok be róluk.Véletlenek pedig nincsenek, mondaná erre Dukay Barnabás bölcsen, misztikusan. Dukay a legkülönösebb, legtitokzatosabb figurája a magyar kortárszenei életnek. Az ember hamarabb hall róla, mint tőle. Egy-egy aforisztikus gondolata már-már szállóigeszerűen terjed zenészkörökben, egy megfázás esetén például a következő: "A betegség - fegyelmezetlenség." Darabjai ezzel szemben ritkán jutnak el a közönséghez, s talán kevesebbet is komponál, mint zeneszerző kortársai. Ám ez is része az eddigi életműről és a zeneszerzői stílusról alkotott pozitív képnek. A szűkszavúság nála valóban a szószátyárság ellentéte, és a végsőkig csiszolás, esszenciális összefoglalás szinonimája. Stílusa azonban
nem hasonlít
sem a zenetörténet nagy aforisztikusaihoz (pl. Webernhez), sem a kortársak elemi gesztusnyelvéhez (pl. Kurtágéhoz), sem a minimalistákhoz. Legfeltűnőbb módon nem hasonlít azokhoz a szerzőkhöz sem, akikkel néha-néha közös koncerten szerepel, a már említett Kurtághoz vagy Jeneyhez, Sáryhoz, Vidovszkyhoz, Sereihez, hogy csak néhányat említsek azok közül, akik például Vékony Ildikó lemezén szerzőként szerepelnek.
Lemezének címe: A mélység színén. Különös leírni egy CD-ről, hogy koncepcionális, jól szerkesztett, hiszen mint sajátos publikálási műfajnak, akár egy kötetnek, par excellence ilyennek kell(ene) lennie. Valamikor ez triviális volt, még a pop/rock zenében is, ma már többnyire ott sem; s manapság tömegével árasztják el a komolyzenei piacot is a jobb híján csak tracklistának nevezhető kiadványok. Dukay, jelezvén, hogy itt valami egészen másról van szó, még a trackek közti szünetek hosszát is "megkomponálta", eltervezte.
Három nagyobb kompozíciója - ...mint sziklák közt a szél, A lenyugvó naphoz és a Fölizzás a tüzekben - a CD negyedelő pontjain helyezkedik el, a Lebegő pára a mélység színén egyes darabjai pedig e három, tematikusan és feldolgozásmódban is eltérő kompozíciók köré szerveződnek. Nem tudom, hogy A mélység színén összefoglaló cím alatti kompozíciók ciklust alkotnak-e.
Hogy a darabok sorrendje egy utazás állomásait is jelzi, az nyilvánvaló. Az is, hogy ez az utazás nem célirányos, nem valahonnan tart valahová, hanem csak utazás önmagában, önmagáért - egyébként jelentős állomásokkal. De hogy ezek az állomások önmagukban jelentenek-e valamit, hogy az utazás mint olyan a klasszikus-racionális útmetaforára hasonlít-e, az már több mint kétséges.
Mint az igazi misztikusoknál, Dukaynál sincs "üzenete" az útnak, nincs levonható, "embert formáló" útravaló, tanulság. Van helyette viszont egy érzetünk: az emberi idő és transzcendens idő végtelen aránytalanságának érzete. Amit így vagy úgy eddig is tudtunk, de most már szebben is tudjuk.
Vékony Ildikó - cimbalomművész - előadói portrélemeze, például a korábban említett szerzők okán, ugyancsak egységes,
jól végiggondolt koncepciójú válogatás
A CD-n Kurtág György "klasszikus" cimbalomművei mellett (Szálkák, Nyolc duó, In memoriam Witold Lutoslawski) Kondor Ádám, Sáry László, Serei Zsolt és Vidovszky László egy-egy, számomra új kompozíciója szerepel, valamint Jeney Zoltán Forgácsok című ciklusa.
Vékony Ildikó hangszerének egyik legnagyszerűbb előadója, és elhivatottsága a modern zene legbeidegzettebb tolmácsolójává avatta. E tényt nem szükséges recenziómmal demonstrálnom, ha más nem, demonstrálja e CD.
S ez a CD - nevezetesen Kondor Ádám Magyar népdalformák című sorozatával - demonstrál mást is: a kontinuitást. Kondor a harmincasok generációjának klasszikus alkotója (döbbenten olvasom a CD kísérőfüzetében, hogy nemsokára átcsúszik a negyvenesekhez...), olyan alkotó, aki műveiben egyszerre képviseli a nagy európai tradíció és a kortárs környezet kontinuitását. Olyan alkotó, akinek bontakozó életművében az évszázados hagyomány és a közvetlen környezet inspiráló ereje harmonikusan ("klasszikusan") illeszkedik egymásba. Műveltsége ezer gyökerű, élményei mellett soha nem megy el reflektálatlanul. Emésztetlen hatásokkal Kondor-darabban soha nem találkoztam. Szinte egyedüli zeneszerzője generációjának, akivel érdemes vitatkozni.
A CD-hez mellékelt kitűnő tanulmányban (Farkas Zoltán munkája) bőségesen találhat muníciót a hallgató a darabok értelmezéséhez, így a Kondor-"jelenség" alaposabb megismeréséhez is. Számomra különösen nagy élvezetet jelentett Jeney Zoltán Forgácsok című, 12 részes ciklusának meghallgatása. A sorozat néhány darabját (nem hangzó formában) már korábban is ismertem, a teljes művet azonban csak most hallottam először. Ismét beigazolódott (mint Jeney munkáinál általában), hogy az egyes tételek speciális kompozíciós eljárása a darab értelmezése szempontjából valóban másodlagos tényezővé válhat, és újra régi fényében ismerhettünk rá egy réges-régi formai igazságra is, miszerint a ciklusba szervezés
radikálisan új minőséget hoz létre
A fentiek ellenére azonban úgy gondolom, hogy a zeneszerzői eljárás szemléletes ismertetését a Forgácsok esetében szívesen vette volna a hallgató. Érdemes lett volna például megmutatni, hogy a sorozat több tétele is egy-egy Tandori-vers speciális átfordítása, zenei dekódolása. Főleg olyan esetekben, amikor a Tandori-szöveg evidens módon szolgáltat zenei hangokat (10. tétel és variánsai), vagy meghatározza a zenei formát (11. tétel). Így elkerülhetőek lettek volna azok a naiv leírási kísérletek, melyek a jó színvonalon megírt ismertetőt lerontották.
Molnár Szabolcs
