mi a kotta?

Ciao, Ragazzi!

  • mi a kotta
  • 2018. április 22.

Zene

Ő volt a leghíresebb kasztrált énekesek tanára és pár éven át Händel londoni operavállalkozásának első számú riválisa, Metastasio korai munkatársa és pártfogója, s általánosságban a barokk opera emblematikus alakja. Az 1768-ban, vagyis éppen 250 éve elhunyt Nicola Porpora neve sokunk számára ismerős lehet, ám a nápolyi mester műveit csak mostanában kezdik előhordani az operairodalom távoli, külső raktárépületeiből, amelyeket még a 18. század végén béreltek ki a megelőző évszázadok többezernyi operája számára. Ez olyan énekeseknek köszönhető, mint például Julia Lezsnyeva vagy a kontratenor Franco Fagioli (képünkön), akik jövő csütörtökön a Cappella Gabetta kíséretében fognak koncertet adni a Zeneakadémián (március 29., fél nyolc). A program most egy Porpora-motetta, Pergolesi Stabat matere és két Vivaldi-kompozíció mellett mindazonáltal egy Porporánál is kevésbé ismerős művészetű barokk kismestert is elénk idéz majd: az ugyancsak nápolyi Angelo Ragazzit, akitől egy hangszeres mű, a G-dúr szonáta hangzik fel ezen az estén.

„Hallja maga zenetörpe, maga mer valakit tudatlanságának palástolására bemártani? Méghozzá Haydn urat, a segédemet! Hát tud maga számozott basszust transzponálni? Tud szabadon rögtönözni? Tud-e kadenciákat és moduláló recitativókat rögtönözni? Takarodjék házamból, ne is lássam többé! Ennek a fiatalembernek a nevét egész Ausztria és Itália fogja ismerni, amikor a magáét már a kakasok sem kukorékolják!” Állítólag ilyesforma kirohanással védte meg egy énekes igaztalan panaszaival szemben az idős Porpora a maga inasát és billentyűs kisegítőjét, az ifjú Joseph Haydnt. Haydn utóbb élete során mindvégig hálával emlegette Porporát, azt vallván, hogy a zeneszerzés igazi alapjait az ő szolgálatában sikerült elsajátítania. A bécsi mester három szonátáját szerdán a kiismerhetetlenül és megunhatatlanul tökéletes Grigorij Szokolov játssza majd el nekünk idei budapesti zongoraestjének első felében (Nemzeti Hangversenyterem, március 28., fél nyolc).

Ez a két koncert még a Budapesti Tavaszi Fesztivál esedékes beköszönte előtt vár reánk, érzékletes jeléül annak, hogy ma már nem is olyan könnyű megállapítani, mikor is van fesztiváli dömping, s mikor csupán megszokottan bőséges túlkínálat a budapesti koncerttermekben. A nyitókoncert ezúttal Liszt Ferenc Szent Erzsébet legendájának megszólaltatása lesz, mely nagyszabású mű 1865-ös pesti ősbemutatóját annak idején e (túl)lelkesült szavakkal méltatta az oratórium szövegét magyarító Ábrányi Kornél: „A fentebbi nap Magyarország műtörténetében a legfényesebb, a legdicsőbb s a legmesszebbre kiható lapot fogja képezni.” Mi most ennél valamelyest mértéktartóbb tenorban mindössze egy remek koncerttel kecsegtetnénk az olvasót, ahol is Hamar Zsolt vezényletével, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a Nemzeti Énekkar és a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Gyermekkarának részvételével s az énekes szólisták közt mások mellett Albert Pesendorfer és Markus Werba közreműködésével ígérkezik majd „nagyszerű lelkesülési pillanat” (Nemzeti Hangversenyterem, március 30., hét óra).

Figyelmébe ajánljuk

Magyar rulett

Szociológusok és politológusok rendszeresen elmondják, hogy a magyarok és különösen a Fidesz-szavazók számára az egyik legfontosabb érték a biztonság. Azt is mindig hozzáteszik, hogy Orbán Viktor különlegesen jól érti a „magyar néplelket”, így eredményesen tud játszani az egzisztenciális fenyegetettség és a biztonság utáni vágy érzékeny húrjain.

Állandósult ideiglenesség

Újabb két évig kell négyszáz embernek olyan házakban élnie, amelyeket évtizedekkel ezelőtt bontásra ítéltek. A VIII. kerületi önkormányzat helyett immár az állam felel azért, hogy a lakók 2027 közepére kiköltözhessenek. Van, aki dühös, van, aki elkeseredett, és van, aki már nem érhette meg a történet végét.

Nincs neked annyid!

Az átláthatósággal indokolja a kormány, valójában az eddiginél is kevesebb transzparenciát hoz majd az a törvénymódosítás, amelynek értelmében bármennyi pénzt felhasználva kampányolhatnak az egyéni jelöltek.