mi a kotta?

Ciao, Ragazzi!

szerző
mi a kotta
publikálva
2018/12. (03. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ő volt a leghíresebb kasztrált énekesek tanára és pár éven át Händel londoni operavállalkozásának első számú riválisa, Metastasio korai munkatársa és pártfogója, s általánosságban a barokk opera emblematikus alakja. Az 1768-ban, vagyis éppen 250 éve elhunyt Nicola Porpora neve sokunk számára ismerős lehet, ám a nápolyi mester műveit csak mostanában kezdik előhordani az operairodalom távoli, külső raktárépületeiből, amelyeket még a 18. század végén béreltek ki a megelőző évszázadok többezernyi operája számára. Ez olyan énekeseknek köszönhető, mint például Julia Lezsnyeva vagy a kontratenor Franco Fagioli (képünkön), akik jövő csütörtökön a Cappella Gabetta kíséretében fognak koncertet adni a Zeneakadémián (március 29., fél nyolc). A program most egy Porpora-motetta, Pergolesi Stabat matere és két Vivaldi-kompozíció mellett mindazonáltal egy Porporánál is kevésbé ismerős művészetű barokk kismestert is elénk idéz majd: az ugyancsak nápolyi Angelo Ragazzit, akitől egy hangszeres mű, a G-dúr szonáta hangzik fel ezen az estén.

„Hallja maga zenetörpe, maga mer valakit tudatlanságának palástolására bemártani? Méghozzá Haydn urat, a segédemet! Hát tud maga számozott basszust transzponálni? Tud szabadon rögtönözni? Tud-e kadenciákat és moduláló recitativókat rögtönözni? Takarodjék házamból, ne is lássam többé! Ennek a fiatalembernek a nevét egész Ausztria és Itália fogja ismerni, amikor a magáét már a kakasok sem kukorékolják!” Állítólag ilyesforma kirohanással védte meg egy énekes igaztalan panaszaival szemben az idős Porpora a maga inasát és billentyűs kisegítőjét, az ifjú Joseph Haydnt. Haydn utóbb élete során mindvégig hálával emlegette Porporát, azt vallván, hogy a zeneszerzés igazi alapjait az ő szolgálatában sikerült elsajátítania. A bécsi mester három szonátáját szerdán a kiismerhetetlenül és megunhatatlanul tökéletes Grigorij Szokolov játssza majd el nekünk idei budapesti zongoraestjének első felében (Nemzeti Hangversenyterem, március 28., fél nyolc).

Ez a két koncert még a Budapesti Tavaszi Fesztivál esedékes beköszönte előtt vár reánk, érzékletes jeléül annak, hogy ma már nem is olyan könnyű megállapítani, mikor is van fesztiváli dömping, s mikor csupán megszokottan bőséges túlkínálat a budapesti koncerttermekben. A nyitókoncert ezúttal Liszt Ferenc Szent Erzsébet legendájának megszólaltatása lesz, mely nagyszabású mű 1865-ös pesti ősbemutatóját annak idején e (túl)lelkesült szavakkal méltatta az oratórium szövegét magyarító Ábrányi Kornél: „A fentebbi nap Magyarország műtörténetében a legfényesebb, a legdicsőbb s a legmesszebbre kiható lapot fogja képezni.” Mi most ennél valamelyest mértéktartóbb tenorban mindössze egy remek koncerttel kecsegtetnénk az olvasót, ahol is Hamar Zsolt vezényletével, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a Nemzeti Énekkar és a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Gyermekkarának részvételével s az énekes szólisták közt mások mellett Albert Pesendorfer és Markus Werba közreműködésével ígérkezik majd „nagyszerű lelkesülési pillanat” (Nemzeti Hangversenyterem, március 30., hét óra).

szerző
mi a kotta
publikálva
2018/12. (03. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
mi a kotta
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...