Interjú

„De micsoda jobb kéz!”

Alan Walker zenetörténész

Zene

A máig etalonnak számító Liszt-monográfia szerzője 94 évesen is könnyedén megy föl a színpadra, ha előadnia kell. Liszt után a kor másik óriásáról, Chopinről is írt egy vaskos könyvet. Beszéltünk vele a valldemossai kolostorcellákról, az ujjak személyiségéről és még lopásokról is szó esett.

 

Magyar Narancs: Ön mindennek személyesen utánajár, minden helyszínre elmegy, mindent látnia kell. Liszt miatt is nagyon sokat utazott. Mennyit utazott Chopin nyomában?

Alan Walker: Liszt sokkal nagyobb utazó volt, mint Chopin. Liszthez gyakran kell túracipőt váltani, igazi vándormentalitás kell hozzá, ha a nyomába akarunk eredni. Chopin húsz­éves volt, amikor elhagyta Varsót, egy ideig Bécsben élt, majd Párizsban telepedett le.

A végcélja London lett volna, de útlevélproblémái akadtak. Párizsban maradt, valamint hat vagy hét nyarat töltött George Sand kastélyában, Nohant-ban. Nyolc hónapot pedig Angliában töltött, ahol elmentem azokra a skóciai helyekre is, ahol koncertezett.

MN: Sokat használta az internetet az íráshoz?

AW: Nem. Én a biográfia geográfiájában hiszek: el kell menni mindenhová, amiről írunk. A helyszínen meg lehet érezni, be lehet szívni a környezetet, azt hiszem, így hitelesebben lehet megszólalni.

MN: Két bámulatos zongoraművészről beszélünk, akik egyben nagyon különbözők is voltak. Mik voltak a különbségek?

AW: Igaz, hogy különbözők voltak, de nem kell túl sokat tanulni ahhoz, hogy eljátszhassunk egy-két Chopin-mazurkát vagy valcert, de akár Liszt néhány könnyebb darabját is mondjuk a Consolationsból. A különbségek később tűnnek ki, amikor az életüket tanulmányozva megtudjuk, hogy eleinte baráti érzések fűzték őket egymáshoz, később szétváltak útjaik. Liszt az elsők között volt, aki hallotta Chopint játszani Párizsban, és azonnal megértette, hogy nagyon különleges művész, és sok ajtót megnyitott előtte. Barátságuk jeleként például Chopin Lisztnek ajánlotta az op. 10-es Etűdöket. Egyik híres levelében Chopin azt írja: „Liszt most játssza az etűdjeimet – bárcsak ellophatnám tőle azt, ahogyan játszik!” Csodálta Liszt játékát, de a műveit nem. Aztán Liszt egyszer kölcsönkérte Chopin lakását egy légyotthoz – nem mással, mint Chopin kiadójának, Pleyelnek a feleségével. Ez sok volt, és ahogyan a nagy magyar Liszt-kutatótól, Eckhardt Máriától megtudtam, Chopin ezért eltávolította az op. 25-ös Etűdök Liszthez szóló dedikációját, és helyette Liszt három gyermeke édesanyjának, Marie d’Agoult-nak ajánlotta azokat.

MN: Chopin zongorajátéka állítólag az éneklésen alapult.

AW: Igen. Lehet, hogy ez meglepő, de a kedvenc „hangszere” nem a zongora volt, hanem az emberi hang, köszönhetően annak, hogy Varsóban sokat járt operába. Zongorajátéka a bel cantón alapult. Tanítványainak mindig azt mondta, hogy a játékukat az éneklő hanghoz közelítsék. Mindez abból is kitűnik, hogy a melódiát és a díszítéseket mindig a jobb kéznek adja. Wagner, aki persze nem volt nagy Chopin-rajongó, egyenesen azt mondta, hogy „Chopin a jobb kéz komponistája”. Amiben van valami. De micsoda jobb kéz volt az!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.