Interjú

„De micsoda jobb kéz!”

Alan Walker zenetörténész

Zene

A máig etalonnak számító Liszt-monográfia szerzője 94 évesen is könnyedén megy föl a színpadra, ha előadnia kell. Liszt után a kor másik óriásáról, Chopinről is írt egy vaskos könyvet. Beszéltünk vele a valldemossai kolostorcellákról, az ujjak személyiségéről és még lopásokról is szó esett.

 

Magyar Narancs: Ön mindennek személyesen utánajár, minden helyszínre elmegy, mindent látnia kell. Liszt miatt is nagyon sokat utazott. Mennyit utazott Chopin nyomában?

Alan Walker: Liszt sokkal nagyobb utazó volt, mint Chopin. Liszthez gyakran kell túracipőt váltani, igazi vándormentalitás kell hozzá, ha a nyomába akarunk eredni. Chopin húsz­éves volt, amikor elhagyta Varsót, egy ideig Bécsben élt, majd Párizsban telepedett le.

A végcélja London lett volna, de útlevélproblémái akadtak. Párizsban maradt, valamint hat vagy hét nyarat töltött George Sand kastélyában, Nohant-ban. Nyolc hónapot pedig Angliában töltött, ahol elmentem azokra a skóciai helyekre is, ahol koncertezett.

MN: Sokat használta az internetet az íráshoz?

AW: Nem. Én a biográfia geográfiájában hiszek: el kell menni mindenhová, amiről írunk. A helyszínen meg lehet érezni, be lehet szívni a környezetet, azt hiszem, így hitelesebben lehet megszólalni.

MN: Két bámulatos zongoraművészről beszélünk, akik egyben nagyon különbözők is voltak. Mik voltak a különbségek?

AW: Igaz, hogy különbözők voltak, de nem kell túl sokat tanulni ahhoz, hogy eljátszhassunk egy-két Chopin-mazurkát vagy valcert, de akár Liszt néhány könnyebb darabját is mondjuk a Consolationsból. A különbségek később tűnnek ki, amikor az életüket tanulmányozva megtudjuk, hogy eleinte baráti érzések fűzték őket egymáshoz, később szétváltak útjaik. Liszt az elsők között volt, aki hallotta Chopint játszani Párizsban, és azonnal megértette, hogy nagyon különleges művész, és sok ajtót megnyitott előtte. Barátságuk jeleként például Chopin Lisztnek ajánlotta az op. 10-es Etűdöket. Egyik híres levelében Chopin azt írja: „Liszt most játssza az etűdjeimet – bárcsak ellophatnám tőle azt, ahogyan játszik!” Csodálta Liszt játékát, de a műveit nem. Aztán Liszt egyszer kölcsönkérte Chopin lakását egy légyotthoz – nem mással, mint Chopin kiadójának, Pleyelnek a feleségével. Ez sok volt, és ahogyan a nagy magyar Liszt-kutatótól, Eckhardt Máriától megtudtam, Chopin ezért eltávolította az op. 25-ös Etűdök Liszthez szóló dedikációját, és helyette Liszt három gyermeke édesanyjának, Marie d’Agoult-nak ajánlotta azokat.

MN: Chopin zongorajátéka állítólag az éneklésen alapult.

AW: Igen. Lehet, hogy ez meglepő, de a kedvenc „hangszere” nem a zongora volt, hanem az emberi hang, köszönhetően annak, hogy Varsóban sokat járt operába. Zongorajátéka a bel cantón alapult. Tanítványainak mindig azt mondta, hogy a játékukat az éneklő hanghoz közelítsék. Mindez abból is kitűnik, hogy a melódiát és a díszítéseket mindig a jobb kéznek adja. Wagner, aki persze nem volt nagy Chopin-rajongó, egyenesen azt mondta, hogy „Chopin a jobb kéz komponistája”. Amiben van valami. De micsoda jobb kéz volt az!

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.