Magyar Narancs: Ön mindennek személyesen utánajár, minden helyszínre elmegy, mindent látnia kell. Liszt miatt is nagyon sokat utazott. Mennyit utazott Chopin nyomában?
Alan Walker: Liszt sokkal nagyobb utazó volt, mint Chopin. Liszthez gyakran kell túracipőt váltani, igazi vándormentalitás kell hozzá, ha a nyomába akarunk eredni. Chopin húszéves volt, amikor elhagyta Varsót, egy ideig Bécsben élt, majd Párizsban telepedett le.
A végcélja London lett volna, de útlevélproblémái akadtak. Párizsban maradt, valamint hat vagy hét nyarat töltött George Sand kastélyában, Nohant-ban. Nyolc hónapot pedig Angliában töltött, ahol elmentem azokra a skóciai helyekre is, ahol koncertezett.
MN: Sokat használta az internetet az íráshoz?
AW: Nem. Én a biográfia geográfiájában hiszek: el kell menni mindenhová, amiről írunk. A helyszínen meg lehet érezni, be lehet szívni a környezetet, azt hiszem, így hitelesebben lehet megszólalni.
MN: Két bámulatos zongoraművészről beszélünk, akik egyben nagyon különbözők is voltak. Mik voltak a különbségek?
AW: Igaz, hogy különbözők voltak, de nem kell túl sokat tanulni ahhoz, hogy eljátszhassunk egy-két Chopin-mazurkát vagy valcert, de akár Liszt néhány könnyebb darabját is mondjuk a Consolationsból. A különbségek később tűnnek ki, amikor az életüket tanulmányozva megtudjuk, hogy eleinte baráti érzések fűzték őket egymáshoz, később szétváltak útjaik. Liszt az elsők között volt, aki hallotta Chopint játszani Párizsban, és azonnal megértette, hogy nagyon különleges művész, és sok ajtót megnyitott előtte. Barátságuk jeleként például Chopin Lisztnek ajánlotta az op. 10-es Etűdöket. Egyik híres levelében Chopin azt írja: „Liszt most játssza az etűdjeimet – bárcsak ellophatnám tőle azt, ahogyan játszik!” Csodálta Liszt játékát, de a műveit nem. Aztán Liszt egyszer kölcsönkérte Chopin lakását egy légyotthoz – nem mással, mint Chopin kiadójának, Pleyelnek a feleségével. Ez sok volt, és ahogyan a nagy magyar Liszt-kutatótól, Eckhardt Máriától megtudtam, Chopin ezért eltávolította az op. 25-ös Etűdök Liszthez szóló dedikációját, és helyette Liszt három gyermeke édesanyjának, Marie d’Agoult-nak ajánlotta azokat.
MN: Chopin zongorajátéka állítólag az éneklésen alapult.
AW: Igen. Lehet, hogy ez meglepő, de a kedvenc „hangszere” nem a zongora volt, hanem az emberi hang, köszönhetően annak, hogy Varsóban sokat járt operába. Zongorajátéka a bel cantón alapult. Tanítványainak mindig azt mondta, hogy a játékukat az éneklő hanghoz közelítsék. Mindez abból is kitűnik, hogy a melódiát és a díszítéseket mindig a jobb kéznek adja. Wagner, aki persze nem volt nagy Chopin-rajongó, egyenesen azt mondta, hogy „Chopin a jobb kéz komponistája”. Amiben van valami. De micsoda jobb kéz volt az!
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
