Interjú

„Nem Amerikából jön”

Biró Milán és Kovács Márton – Soviet Monday

Zene

Hogyan dolgozik egy hálószobapunk-zenekar, mit lehet kezdeni a Kelet-Európa szürkeségét romantizáló on­line trendekkel, és mi köze mindennek a maffiózókhoz? A Soviet Monday énekesével és gitárosával új dalaik stúdiómunkálatai közben beszélgettünk.

Magyar Narancs: Csak ötleteket, demókat rögzítetek, vagy a végleges sávokat is itt veszitek fel?

Kovács Márton: Azt mondanám, hogy a kettő között van az igazság. A korai számaink tényleg úgy készültek, hogy mindent házilag oldottunk meg. Ebből a munkafolyamatból sok mindent megtartottunk. Most épp egy olyan dalon dolgozunk, amely teljes egészében hazai gyártmány lesz, kicsit tehát lo-fi, do-it-yourself jelleggel megy a dolog. Emellett folyamatosan demózunk is, az új ötletek majd a próbateremben lesznek jobban kidolgozva.

Biró Milán: Minden technikai megvalósításért Marci felel, az ő házi stúdiójában készülnek a felvételek, de az utómunkát gyakran kiszervezzük egy hangmérnöknek.

MN: Az úgynevezett hálószobapop elég nagyot megy az utóbbi években, világsztárok születnek otthon összebarkácsolt dalokkal. A hálószobapunk is létező jelenség?

Kovács Márton: A rock- és a punkzenében ennek még nagyobb hagyományai is vannak, mint a popban. A punkegyüttesek nagy része mindig is leszarta, hogyan szólnak az anyagaik, sok mindent baráti alapon oldottak meg. Manapság tényleg csak az élő dobfelvétel okoz nehézséget, mert azt nem olyan könnyű lezavarni egy társasházi lakásban. Például nekem sem kapacitásom, sem mikrofonparkom, sem elég aranyos szomszédaim nincsenek ehhez, így több dalban is dobgépet használtunk, egész élethűre meg lehet csinálni így is. Meg lehet oldani, ha a szokásos posztpunk karakterre van szükség, de azt is, ha valami gépiesebbre.

MN: A zenekar 2020 óta működik, 2021 óta viszonylag rendszeresen adtatok ki új dalokat. Az egyesével publikált dalok mellett eddig egy EP-tek, a Big Biznisz Here jelent meg tavaly. Tervben van a nagylemez is?

Biró Milán: Most pont egy olyan dalon dolgozunk, amely rajta lesz az első Soviet Monday-lemezen. Sokszor bemondtuk koncerten, hogy az album még az idén megjelenik, de nem fog. De komolyan tervben van, és dolgozunk is rajta.

Kovács Márton: Én sokáig nem akartam nagylemezt csinálni, mert minden arra mutatott, hogy leáldozóban van ez a formátum. Eleinte úgy voltunk vele, hogy induló zenekarként minek hozzunk ki egy nagylemezt, ha azt senki nem fogja meghallgatni? Inkább írtuk sorba a számokat, kiadtuk őket, tetszett az embereknek, aztán jött a következő. Csak mostanában lett valamiféle belső igényünk arra, hogy lemezt készítsünk. Talán tavasszal döntöttük el, hogy belevágunk.

Biró Milán: A nulláról indulva nem is lett volna anyagi lehetőségünk az eddig megjelent tíz számunkat mondjuk egy album formájában kihozni. A mostani elhatározáshoz tehát szükség volt az elmúlt évek bevételeire, amelyek éppen annak köszönhetően jöttek, hogy az egyesével kiadott dalok miatt elkezdett kiépülni a közönségünk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.