Interjú

„Nem Amerikából jön”

Biró Milán és Kovács Márton – Soviet Monday

Zene

Hogyan dolgozik egy hálószobapunk-zenekar, mit lehet kezdeni a Kelet-Európa szürkeségét romantizáló on­line trendekkel, és mi köze mindennek a maffiózókhoz? A Soviet Monday énekesével és gitárosával új dalaik stúdiómunkálatai közben beszélgettünk.

Magyar Narancs: Csak ötleteket, demókat rögzítetek, vagy a végleges sávokat is itt veszitek fel?

Kovács Márton: Azt mondanám, hogy a kettő között van az igazság. A korai számaink tényleg úgy készültek, hogy mindent házilag oldottunk meg. Ebből a munkafolyamatból sok mindent megtartottunk. Most épp egy olyan dalon dolgozunk, amely teljes egészében hazai gyártmány lesz, kicsit tehát lo-fi, do-it-yourself jelleggel megy a dolog. Emellett folyamatosan demózunk is, az új ötletek majd a próbateremben lesznek jobban kidolgozva.

Biró Milán: Minden technikai megvalósításért Marci felel, az ő házi stúdiójában készülnek a felvételek, de az utómunkát gyakran kiszervezzük egy hangmérnöknek.

MN: Az úgynevezett hálószobapop elég nagyot megy az utóbbi években, világsztárok születnek otthon összebarkácsolt dalokkal. A hálószobapunk is létező jelenség?

Kovács Márton: A rock- és a punkzenében ennek még nagyobb hagyományai is vannak, mint a popban. A punkegyüttesek nagy része mindig is leszarta, hogyan szólnak az anyagaik, sok mindent baráti alapon oldottak meg. Manapság tényleg csak az élő dobfelvétel okoz nehézséget, mert azt nem olyan könnyű lezavarni egy társasházi lakásban. Például nekem sem kapacitásom, sem mikrofonparkom, sem elég aranyos szomszédaim nincsenek ehhez, így több dalban is dobgépet használtunk, egész élethűre meg lehet csinálni így is. Meg lehet oldani, ha a szokásos posztpunk karakterre van szükség, de azt is, ha valami gépiesebbre.

MN: A zenekar 2020 óta működik, 2021 óta viszonylag rendszeresen adtatok ki új dalokat. Az egyesével publikált dalok mellett eddig egy EP-tek, a Big Biznisz Here jelent meg tavaly. Tervben van a nagylemez is?

Biró Milán: Most pont egy olyan dalon dolgozunk, amely rajta lesz az első Soviet Monday-lemezen. Sokszor bemondtuk koncerten, hogy az album még az idén megjelenik, de nem fog. De komolyan tervben van, és dolgozunk is rajta.

Kovács Márton: Én sokáig nem akartam nagylemezt csinálni, mert minden arra mutatott, hogy leáldozóban van ez a formátum. Eleinte úgy voltunk vele, hogy induló zenekarként minek hozzunk ki egy nagylemezt, ha azt senki nem fogja meghallgatni? Inkább írtuk sorba a számokat, kiadtuk őket, tetszett az embereknek, aztán jött a következő. Csak mostanában lett valamiféle belső igényünk arra, hogy lemezt készítsünk. Talán tavasszal döntöttük el, hogy belevágunk.

Biró Milán: A nulláról indulva nem is lett volna anyagi lehetőségünk az eddig megjelent tíz számunkat mondjuk egy album formájában kihozni. A mostani elhatározáshoz tehát szükség volt az elmúlt évek bevételeire, amelyek éppen annak köszönhetően jöttek, hogy az egyesével kiadott dalok miatt elkezdett kiépülni a közönségünk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.